Késtél - Nagy Márk szemszöge

29. rész

- Márk, gyere már, itt a taxi - rángatott Beka, amikor kijöttem a rendelőből.
- Taxi? Milyen taxi? Hol van Körte?
- Körte úgy tudja, hogy már rég a stúdióban vagyunk - avatott be.
Én a telómat nyomkodtam.
- Nem ő hozott ide?
- Nem, ő otthon volt még, vagyis nálunk, amikor eljöttem, mert anyuval veszekedett.
- Miért? - furcsállottam.
- Miattad.
- Hm... Nagy hatással vagyok az emberekre - mondtam. Ez így is van, nem😉?
- Igen, hogyne. Na, siess már, amúgy meg, most tényleg feltöltöd a negatív mellkasröntgened képét a netre?
- A Márkereknek tudniuk kell, hogy minden rendben van velem.
- Ki is írhattad volna... - dünnyögte.

A taxihoz érve, minketten hátra ültünk.
- Miért nem ültél előre? - kérdezte Beka.
- És te miért nem ültél előre? - a kérdésem jogos volt.
A sofőr hátrafordult és azonnal felismert minket.
- Nagy Márk! - köszöntött vidáman.
- Taxisofőr? - kérdeztem vissza bizonytalanul. Az emberek azt hiszik, hogy attól, mert ők felismertek, én is ismerni fogom őket. Hát baromira nem.
- Neked szurkolok a műsorban!
- Uram, önnek remek ízlése van - mosolyogtam magabiztosan.
- A feleségemmel minden adásban szavazunk. A lányom pedig, a legnagyobb rajongód.
- Ó, van lánya? Hány éves? - csevegtem.
- Elnézést - szólt előre Beka.
- Bexi - ismerte fel őt is. - A lányom óriási rajongód.
- Nagyon köszönöm, igazán örülök neki, de szörnyű késésben vagyunk.
- Már indulunk is! Kössétek be magatokat.

A sofőr elég nagy lendülettel indult meg. Egy éles kanyarban, Beka majdnem az ölembe zuhant. Mondjuk nem bántam volna. Szabálytalanul, a sebességhatárt átlépve száguldottunk a stúdió felé. A sofőr még a rádiót is nyomkodta. Szóltunk, hogy azért ennyire nem sietünk, de hiába. Nem mondanám, hogy biztonságban éreztem magam, de rekord idő alatt oda értünk. Megköszöntük, fizettünk stb...(amit ilyenkor szokás, na).

Sietősen ballagtunk a folyosón, aztán megtorpantam.
- Várj, várj!
- Mi az?
- Éhes vagyok - jelentettem be.
- Most? Minden a feje tetején áll, egy órát késtünk. Most akarsz enni?
- Most vagyok éhes. Ettél már itt melegszendvicset?
- Nem, de... finom?
- Aha, gyere - húztam magammal a pulthoz, és kértem 2 szendvicset.
Miközben vártam, hogy elkészüljön, helyet foglaltam, de Beka csak ácsorgott mellettem.
- Nem ülsz le?
- Nem. Várnak ránk, nem tudok így üldögélni.
- Te tudod - hagytam rá.
- Miért nem volt jó a sima szendvics?
- Mert a melegszendvics finomabb.
- Le fognak szúrni minket.
- Ez a pár perc már nem számít. Amúgy meg, hoztam egy negatív röntgent, figyeld meg, hogy örülni fognak nekem.

- Jó az a számod.
- Melyik?
- Amelyik a taxiban szólt.
- Ja, az. Kösz.
- Geriről szól az is, mi? - vigyorogtam (szomorúan).
- Szállj le a témáról
- Márk, készen vannak a szendvicsek - szólt a "pultos lány".