Késtél - Nagy Márk szemszöge

30. rész

- Tessék - nyújtottam át neki az egyiket.
- Köszi. Megígérted neki, hogy elviszed egy körre a nyereményautóddal?
- Már régen - feleltem szórakozottan.
- Borzasztó ember vagy.
- Tudom, hogy szeretsz.
- Tudod, hogy utállak - felelte, én meg felröhögtem.

A nézőknek fenntartott bejáraton mentünk be, mert kihallatszott a próbák zaja. Halkan osontunk a székek között, aztán egyszer csak Beka feljajdult.
- Mi van? - kérdeztem.
- Semmi. Csak lezúztam a térdemet.
- Énekelni attól még tudsz, ugye?
- Te egy nagy rakás tapintat vagy - dünnyögte. - Amúgy igen, mert a térdem nem befojásolja az énekhangomat.

Leültem egy számomra szimpatikus helyre, és enni kezdtem.
- Aj - sóhajtott a lány.
- Mi van? - kérdeztem halkan. Már megint jajjgat😂.
- Leesett a szendvicsem - mondta. És valóban. Ott hevert a földön, pofára esve.
- Pech.
- Pech?
- Az.
- Add nekem a tiédet - hogy mi vaaan?
- Miért adnám? - néztem rá furcsán.
- Mert az enyém leesett!
- És? Az enyém szerencsére nem.
- De bunkó vagy! - inkább éhes...
- Csendet kérünk a nézőtérről - szólt ránk egy technikus.

- Hogy tudsz így enni?
- Miért?
- Tudod, hogy nekem nincs.
- De volt - emlékeztettem.
- De már nincs. 
- Az a te bajod - mondtam "bunkón". Így járt, na. Oké, hogy gyönyörű és különleges lány, de a kajámat nem adom!!
- Add nekem a felét!
- Nem adom - húztam félre a kezem, nehogy elvegye a szendvicsemet.
- Nézőtér! Csönd legyen! - ismételte a kissé dühös technikus.
- Jó, akkor ne adj belőle.
- Nem is adok. Vettem neked egyet, miért dobtad el?
- Nem eldobtam, leesett!
- Sajnálom. Pedig finom - haraptam bele a sajátomba, a következő pillanatban, pedig kiverte a kezemből. Fúúú!
- Upsz - pislogott rám boci szemekkel.
- Most jobb?
- Sokkal - dőlt hátra elégedetten.
- NÉZŐTÉR, ELHALLGAT,  MOST! - üvöltött a technikusunk.

- Márk - bökött oldalba Beka.
- Nem beszélek veled - (a szendvics miatt).
- Ne hülyülj már. Ez nagyon jó - mutatott a színpad felé. Hajnal Brigittáék énekelték a Just give me a reason című számot, és hogy őszinte legyek, rohadt jó volt.
- Mit gondoltál, ki jut a döntőbe? Csakis az, aki hasonlóan jó, mint én. Persze nem annyira kiemelkedően, de azért nem rossz.
- Hülye vagy? Lemosnak minket!
- Miért mosnának? Miénk az összes tiniszavazat.
- A tinik soha nem szavaznak emelt díjason, te barom! És az övé a harminc plusszos korosztály - sziszegte.
- Beijedtél? - kérdeztem.
- Nem. De jó hosszú csóknak kell lennie - ohohóóó😏.
- Tartsunk próbát? - hajoltam felé a sötétbe, ő meg egy ösztönös mozdulattal megállított.
- Nyugodj le.

Nevetve elfordultam, és tovább néztük a produkciót. Tényleg elég jó volt.
- Még lángjuk is van - ciccegett.
- Ne felejtsd el, hogy a mi befejzésünk is elég ütős - emlékeztettem.
- Nem tudom. Nem lehet, hogy a csók közben felgyújtunk téged? Olyat még biztosan senki nem látott.
- Imádom, amikor gonoszkodsz. Olyan édes vagy - mondtam ki. Ki kellett mondanom.
- Márk, ha te most kacsingatsz a sötétben, és komolyan leütlek. Nem látod, hogy mekkora bajban vagyunk?
- Nem. Megynyerem a műsort a jövő héten, az pedig csak úgy lehetséges, ha holnap továbbjutok.

A próba befejeződött, és elkezdtek "hiányolni" minket.
- Hol az istenben van Nagy Márk?
- Itt vagyok! - kiáltottam.
- Fényt kérek! - és kapott.
- Ti mikor jöttetek? - kérdezte a műsor producere.
- A röntgen miatt csúsztunk pár percet, és nem akartuk megzavarni a próbát meg a beállításokat, úgyhogy leültünk ide - szépítettem a dolgokat.
- Értem. A sajtósok kint vannak, valami sztorival elő kell állni.
- Most mondtuk, hogy orvosnál voltunk - próbálkozott Beka.
- És az mégis ki a bánatot érdekel? - förmedt rá a producer. - Jó. Kezdjétek a próbát, én meg elmondom nekik, hogy együtt voltatok orvosnál, és utána egy órára eltűntetek. Rejtélyes és boncolgatható téma.
- Nem tűntünk el - rázta a fejét Beki. Ő még nem szokott hozzá, hogy ezekbe a dolgokba nincs beleszólásunk. Ha egyszer a fejükbe vesznek valamit, akkor azt meg is valósítják.
- De igen. A Margit-szigeten sétáltatok - jutott eszébe az újabb frappáns ötlet.
- De nem sétáltunk. Még csak útba sem esik.
- Őszintén nem tudom, hogy te hogyan futottál be - sajnálta le.
- A neten kukázták - mondtam.
- Hé! Ezt csak Körte mondhatja.