Késtél - Nagy Márk szemszöge

5. rész

- Zavarok? -kérdezte Judit (az énektanár).
- Dehogy, éppen skáláztunk. - hazudtam. Hát nem igaz...ennek a hazudozásnak sose lesz vége??

Judit odaadta a kottákat és elkezdtük a próbát. Azt hittem az örökkévalóságig bent leszünk ebben a fogságban, de Judit végre megszólalt nem zenével kapcsolatosan:
- Bexi, veled holnap ugyanekkor folytatjuk - köszönt el. Nekem meg még van az a hülye Mr.A...
- Rendben. Végeztünk mára?
- Veled igen.
- És te? - fordult felém. Jól esett, hogy érdekli.
- Két dalom lesz a szombati műsorban.
- És most azt próbáljátok?
- Ja - mondtam
- Ó. Hát oké. - vonta meg a vállát.
- Bexi - kiabált utána Judit - Van lehetőséged zongorán gyakorolni?
- Megoldom, persze. Miért? - kérdezte.
- Szeretném, ha holnaptól csak az énekkel kellene foglalkoznunk, mert utána átadlak titeket a koreográfusnak. Nincs sok idő.
- Rendben. Akkor holnap délelőtt gyakorolni fogok, hogy holnap ne legyen gond.
- Köszönöm.
- Szép...estét - nézett az órájára (már majdnem 6 óra volt)
- Köszönjük
- Te mit fogsz csinálni? - szóltam én is utána. Amúgy is érdekelt...
- Kajálok valamit - hangzott a válasz. Ó de éhes vagyok.
- Kaja - sóhajtottam - Én mikor kajálhatok?
- Nyolc körül már végzünk. - Mondta az énektanár.
- Az még két óra! Éhen halok - hiztiztem. Tényleg baromira éhes vagyok.
És Beka kiment. Én még kérleltem egy darabig Juditot, de nem engedett enni. Visszamentünk próbálni és egy kis idő után kaptam egy üzenetet. Beka volt.
Küldött egy képet, amin beleharap egy pogiba. A kis szemét. Erre én is egy képpel válaszoltam. Szépen bemutattam a kamerának ahogyan azt kell.
"És ha meglátják ezt a képet a Márkerek???:D"
"Akkor a pogácsát kajáló képed is a neten landol"
"Jó. Akkor csak beállítom a hívásodra. Hogy soha ne vegyem fel, ha ezt a fotót látom"
"Ne aggódj, eszemben sincs felhívni téged"- de amúgy nem rossz ötlet😉.
Itt nem válaszolt, úgyhogy gondoltam szívom egy kicsit a vérét.
"Na mi van, erre nem tudsz mit lépni, mi?"

- Márk gyere már!!- ordított Judit.
- Egy pillanat.
- Siess!! - mondta, de nem igazán figyeltem, mert válasz érkezett.

"Nem is akartam. Kit érdekel, hogy mit üzengetsz"
Erre nem válaszoltam, mert tudtam, hogy ezzel felidegesítem.
"Na most mi van?" - írta.
"Mi lenne?"
"Hagyjál már! - írtam, hogy nehogy úgy tűnjön mintha beszélgetni akarnék.
"Mi? Most nem is írtam semmit."
"Ezt úgy általánosságba értettem" - amúgy meg élvezem a társaságát, még ha marjuk is egymást.

- Márk! Most már gyere!
- Pillanat.

"Te hülye vagy." - írta.
"Megint írogatsz." - mosolyogtam.
"Mert válaszolok az üzenetedre" "Ne válaszolj" "Akkor ne írj" "Megint írsz" "Oké én mostantól nem válaszolok neked" - itt egy kis idő elteltés újra írni kezdtem. Természetesen csak azért, hogy enyém legyen az utolsó szó. Meg azért mert beszélgetni akartam vele.

"Na végre"
"Márk" "Mi van??? Próbálni szeretnék" - kamu😉!! "Van nálad autogramkártya?"- mi a ...?
"???" "Nyugi nem nekem lesz, én megvagyok nélküle" "Van nálam" "Szeretnék kérni egyet" "Valld be, hogy neked lesz!" - hahh de jó szivatni😉.
"Mondom, hogy nem!" "Akkor nincs, sajnos elfogyott" "Ne csináld már" "Halljuk" "Jó. Nekem lesz" "Na azért. Gondoltam, hogy Márker vagy" - vigyorogtam, bár tudtam hogy nem így van. Sajnos...
"Kitolnád a hatalmas arcodat a kártyával a bejárathoz?" "Próbálok" "Mondd, hogy én kereslek és nagyon fontos" "Azt hiszed, hogy ilyen befolyásos ember vagy, Beka?" " Ne becézgess! És amúgy meg, próbáld csak ki" - csak azért is így fogom hívni.

- Judit, hadd menjek ki kérlek. Fontos.
- Nem, Márk, próba van!!
- De Bexi keres. Azt mondja fontos.
- Jó menj. De siess! - hogy mi vaaan??? Nekem nem engedi de ha ő kéri akkor igen??

"Hol vagy?" - írtam. "A főbejáratnál" - és én innét a teremtől futottam a bejáratig.