- Itt vagyunk, állj meg másodiknak a kék autó mögött - mondtam, amikor odaértünk a házunkhoz. Úgy döntöttem, ma már itthon alszok. Nem zavarom tovább Bekáékat.
- Vedd be a gyógyszereidet! -utasított Körte. Megígértem, hogy beveszem és nyitottam az ajtót, hogy kiszálljak. Beka ugyanígy tett (nyilván azért, hogy előre üljön).
- Jó pihenést! - köszönt el, én meg széttártam a karom. - Mi van? - nézett rám furán.
- Semmi ölelés vagy búcsúcsók? - kérdeztem, magamban meg jól szórakoztam a reakcióján. Szó nélkül beült, én lehajoltam, és bekopogtam az ablakon. A lány lehúzta.
- Fogadjunk, hogy egész este rám fogsz gondolni - mondtam magabiztosan. Ez egy ilyen megérzés féle dolog volt.
- Ahogy elhajtunk, azt is elfelejtem, hogy ismerjük egymást - közölte, én meg elmosolyogtam és hátrébb léptem, mert Körte elhajtott. Tudom, hogy rám fog gondolni😉. Egy pillanatig még néztem az autót, majd mivel ennek semmi értelme nem volt, bementem.
- Márk! - köszöntött anyu egy öleléssel. - Jobban vagy?
- Aha, viszonylag. Ha nem baj, bemennék a szobámba.
- Rendben. Én úgyis indulni készültem.
- Oké, szia.
Felmentem netre, szelfizgettem egy kicsit aztán láttam, hogy Beka új posztot töltött fel. A képen három srác ül a hátsóülésen egy tálca piskótával. Az alá írt szöveg így szólt: " Fellépésre megyek az FBA kíséretében. Csokispiskóta-harc a hátsóülésen ".
Úgy döntöttem, írok kommentet. Miért is ne?
" Vigyázzanak rád! Jó fellépést, holnap találkozunk. Márk "
Ennyi. A "vigyázzanak rád" és a "jó fellépést" rész őszinte volt, a "holnap találkozunk" inkább egyfajta tény.
Amikor anyu és apu hazaért, beszélgettünk (hogy vagyok, milyen napom volt, stb...), és leültünk enni. Vacsora után téveztünk, viszont engem nem annyira kötött le, így elmentem fürdeni. Fürdés után a szobámba vonultam és gondolkoztam. Érdekelt, hogy mi van most Bekával. Vajon gondol majd rám? Jól sikerült a koncert? Most vajon mit csinál? Olyan jó lenne vele beszélgetni.
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben. A dalszöveg vázlatai pedig folyton ott lebegtek a szemem előtt. Nagyon jókat írt.
Úgy 1 és fél óra múlva sikerült elaludnom. Eléggé szar éjszakám volt. Forgolódtam, hülyeségeket álmodtam és rengetegszer felébredtem.
YOU ARE READING
Késtél - Nagy Márk szemszöge
FanfictionSziasztok! Leiner Laura, Késtél című könyvét írnám Nagy Márk szemszögéből. Rengeteg ilyet tettek már fel, de engem is elkezdett érdekelni ez az "írás" dolog, úgyhogy megpróbálkozom vele. Nem vagyok biztos benne, hogy befejezem, de megpróbálok minde...
