Késtél - Nagy Márk szemszöge

15. rész

- Gyerek! - ordított a telefonba Körte, úgy, hogy még én is hallottam, pedig elég messze ültem Bekától. Valamit mondott, és a következő pillanatba már a kihangosított telefonból üvöltött.

- Na most jól figyeljetek, mert egyszer kérdezem meg. Ezt ki nyilatkozta le?
- Körte, hidd el, hogy én nem - mondta Beka.
- Én sem, tudod, hogy soha, semmit nem mondok. Meg amúgy sincs kinek - jelentette ki Anti.
- Lili! - kiabált a menedzser - Mondtál valamit a suliban?
- Dehogy! Csak annyit, hogy reggel itt forgatott Márk, meg hogy kaptam tőle közös képet! De én csak suli után tudtam meg, hogy most nálunk lesz egy darabig, azóta meg senkivel nem beszéltem.
- Tudom, nem engem kérdezel, de én sem említettem senkinek - hajolt az asztalhoz Beka anyja, mert hogy ott volt a telefon.
- Azt gondoltam - szólt Körte - Hol van Nagy Márk?
- Itt ül - éppen a laptopot néztem, de amúgy figyeltem közbe...valamennyire. nagyon durván túlpörgött a net.
- Azta mennyi komment -csodálkoztam.
- Márk, figyelj rám! De most komolyan.
- Igen? - elképesztő...nagyon kivannak a közösségieim - Hú, nem győzöm követni - aha, ezután elvették tőlem a gépet, hogy figyeljek már.
- Márk, mondtad bárkinek is, hogy a gyereknél vagy?
- Nem.
- Biztos ez?
- Biztos. Még anyámnak is azt mondtam, hogy egy ismerősömnél leszek.
- Semmi konkrét?
- Nem.
- De feltöltött egy manipulatív képet! - próbálta rám fogni Beka. Hát ez nem jött össze.
- Láttam a fotót, arról annyit derül ki, hogy egy ágyban fekszik és van zsepije. Srácok, nem viccelek, valaki elszólta magát, és most bajban vagyunk. Csak mi tudtunk erről...
- De én nem mondtam senkinek, nem is tudtam róla - ismértelte Anti az előbbit.
- Dettó -értett egyet Lili.
- Én beszéltem Beki apjával, de semmi ilyesmit nem említettem...- mondta az anyuka.
- Márk, gyerek! Na mégegyszer. Gondoljátok végig a dolgokat.
- Nekem még telefonom sincs, kölcsönkaptam, hogy feltöltsem a képemet, amire nem mellesleg ötezer lájknák is több jött eddig - dicsekedtem.
- Gratulálok!
- Köszönöm - dőlem hátra.
- Gyerek, itt vagy?
- Itt vagyok. Körte, egész nap ezzel az idiótával voltam. Meg amúgy is... Én kinek mondanék bármit is?
- Jó, ez igaz. Talán valaki láott titeket, vagy nem tudom. Rendet kell raknom az ügyben, mert elszabadult a pokol...
- Hé, és mi van a Késtél-gyerekkel? -ugrott be hirtelen. Ha tényleg ő volt, kitekerem azt a kacsanyakát. Mekkora egy dög...
- A kivel?
- Semmi, nem fontos, Márk hülye - védte rögtön Beka azt a parasztot, de ez most tényleg nem játék. Ha ő volt, tudniuk kell a többieknek.
- Nem, nem! Az a tag látott minket, Beka még beszélt is vele. Biztos ő posztolt valamit erről... - erősködtem, leszarva Beki gyűlölködő pillanttásait.
- Gyerek, kiről beszél? - kérdezte Körte, kissé indulatosan.
- De most komolyan, miről van szó? - nézett értetlenül Anti.
- Semmi, Márk nem érti az egészet, semmiről nincs szó, nem történt semmi, nincs köze ehhez a dologhoz - hebegett kétségbeesetten. Aha, szerintem sincs köze hozzá...biztos nincs🙄.
- De kivel találkoztál? - kérdezte az anyja is.
- Késtél-Gerivel! - jutott hirtelen eszembe.

Mindenki egyszerre kezdett ordítani Bekával. Szóhoz se tudott jutni. Kicsit sajnáltam, bár nem teljesen értettem ezt a szitut. Nagyon úgy tűnt, hogy ezt a Geri gyereket mindenki utálja. Egy halom kérdés, szemrehányás és szitok zúdult a lány nyakába. Én csak ültem, és figyeltem az eseményeket. Nem tehettem mást.

- Hol a gyerek? Ott van még? - kérdezte Körte egy kis idő múlva.
- Itt van, igen.
- Oké, mindenki kiüvöltötte magát? - kérdezte, de válaszul csak rosszalló pillantásokat kapott, keveredve a tipikus "többet vártam tőled"-del. Egyedül én hallgattam érdeklődve, mi sül ki ebből.
- Jó, akkor most elmondom úgy, ahogy volt, de szeretném, ha senki nem szólna közbe - beleegyeztek, szóval kezdődhetett a sztori.

- Összefutottam Gerivel tegnap a hangszerboltban -mondta.
- Ez nem igaz! Gondolhattam volna, hogy ezért kérdezgetsz róla! - vágott közbe Anti.
- Jó, befejeztem, így nem mondok semmit- dünnyögte.
- Jó, elnézést, folytasd.
- Szóval összefutottunk, éppen zongoráztam, és beszédbe elegyedtünk.
- Mit jelent az, hogy beszédbe elegyedtetek? Meddig elegyedtetek? Miért nem tudok én erről? Miért álltál vele szóba? - rohamozta meg a kérdéseivel Körte.
- Befejezhetem? - emelte fel a hangját a lány.
- Te nem kiabálhatsz most!- szólt rá a 10 (!) éves húga.
- Jó, bocsánat. Tehát beszélgettünk. Mert... nem tudom. Annyi idő eltelt, és úgy tűnt mindketten túlléptünk rajta, és csak találkoztunk, mint két régi ismerős...
- Nevetséges... Nem egy gyerekkori barátoddal futottál össze! Ez az ember tönkre akarta tenni az összes álmodat, hogy a sajátját élhesse!
- Anya! - nézett rá könyörgő tekintettel Beka.
- Jó, jó. Hallgatlak, parancsolj.
- Szóval beszélgettünk. És jó volt. És örültem neki. És jó volt újra megosztani egymással a dolgokat.
- Ajaj - jajjgatott Anti.
- Ennyi történt. Tényleg!
- Ha ennyi történt volna, akkor most nem kellene számon kérdem a dolgokat, mert nem mondták volna be egy átkozott műsorban, hogy nálad van NAGY MÁRK! - üvöltött Körte. A lány meg tovább mesélt.
-Semmi. Megbeszéltük, hogy ma is találkozunk a hangszerboltban, de nem értem oda... Amikor Körte kirakott Márkkal, láttam, hogy Geri itt vár rám, váltottunk pár szót, mondtam, hogy nem tudtam ma a hangszerboltban próbálni, mert nem értem oda, és ennyi...

Először néma csend lett, majd szinte egyszerre kezdtek ordítani megint. Tudtam, hogy Beka ezért nem lesz oda (enyhén szólva), de muszáj volt elmondanom.

- Oké, mindent értek, de higgyétek el, Geri senkinek nem mondott semmit - próbálkozott. Az elhangzottak alapján, már sokszor hazudott ez a gyerek, mindenki utálja (de tényleg mindenki), és Beka mindig bedől neki. Ami meg ennél is "jobb", hogy szerintem még mindig szereti...