Késtél - Nagy Márk szemszöge

14. rész

Miután kimentem a nappaliba, megettem a kaját, és elaludtam. Full hülye álmom volt. Éppen a Pop/rock sztár leszek! műsort forgattuk, én egy szál alsógatyában voltam, valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, és amikor megjelent Beka, mekegni kezdtem. Igen, szó szerint. Mint egy kecske. Fogalmam se volt, hogy mennyit aludtam, hogy hol vagyok vagy egyáltalán mi vagyok. A hajam tuti kócos volt, de hála az égnek, mindenhogy jól nézek ki😉.

- Mennyi az idő? - kérdeztem, amikor meg bírtam szólalni. Még így is félig kómába voltam.
- Negyed nyolc - felelte Beka.
- Reggel vagy este?
- Este - válaszolta Lili, akit ma ismertem meg. (Beki húga).
- Jó - ásítottam - És amúgy hol vagyok?
- Bekinél - mondta egy számomra ismeretlen srác. Megdörzsöltem a szemem, majd megkérdeztem:
- És te ki vagy?
- Márk, ő a legjobb barátom, Anti - mutatott be Beka, ezek szerint a legjobb barátjának. A srác odaugrott hozzám, és a kezét nyújtotta.
- Szevasz, Sleisz Antal vagyok.
- Nagy Márk - mutatkoztam be én is, mert úgy illik. Nyilván tudta, hogy ki vagyok.
- Tudom.
Elkezdtem megmérni a lázamat, aztán beugrott, hogy már egy csomó ideje nem posztoltam. A fenébe.

- Beka, ideadnád a telefonodat?
- Minek?
- Feltolok egy képet.
- Miről?
- Magamról - feleltem, már ha ez nem lett volna elég egyértelmű.
- Nem festesz túl jól, miért akarnád ezt megmutatni?
- Pont azért - amúgy meg lement a lázam. Juhé. Vagyis nem egészen.
- A francba, ezt nem tölthetem fel, ez már nem láz.
- Pontosan mi a bajod? Álmodban bekattantál, vagy mi? Ha nincs lázad, az jó. Tudod. A verseny miatt, meg a fellépésünk... - amatőr chhh ( jó azért annyira nem, de akkod is).
- Semmit nem értesz.

Bekapcsoltam a kamerát, szerencsétlen fejet vágtam, majd elkészül a fotó. Elég szarul festettem, már magamhoz képest. Bekának nem tetszett a kép, így meg kellett mutatnom Lilinek akinek a reakciója az volt, hogy "szegény". Aztán Anti bedobta az ötletet, hogy jó lenne egy bögre is a képre. Itt elhangzott még pár javaslat, aztán az ideiglenes szobámba kötöttünk ki. Lili összegyűr zsepiket dobált mellém, a gyógyszereket elrendezték a szekrényen, én meg bebújtam a takaró alá. Ez így nem egészen volt jó, mert Beka szerint "túljátszott" így felültem, a gyógyszereket hanygul szétszórtuk és már csak az kellett, hogy "valami lekösse a figyelmemet". Beki megdobott egy könyvvel, aztán szerencsére Lili közbeszólt, hogy az nem "Márkos", így a könyv lecserélődött egy laptopra. Jó lett a kép, de persze szívtam egy kicsit a lány vérét:
- A gondoskodás hiányzik a képről. Nem akarsz idefeküdni mellém? - mosolyogtam rá, majd kacsintottam egyet.
Miután lehülyézett, Anti közölte, hogy mégsem mindig hatásos a márkcsintásom.
- Várj még vele, tudat alatt imád engem - pillantottam Bexire, és néztem, ahogy Anti szinte röhögőgörcsöt kap.

Amikor meglettünk, bementünk a nappaliba, és mint egy normális "család", elkezdtünk tévézni és netezni. A híradóban éppen mi mentünk, ezért mivel nálam volt a távirányító, megpróbáltam hangosítani. Mondjuk véletlen elkapcsoltam, de nem is ez a lényeg. Megvolt a reggelis dolog, a köpés, és ami ez után jött, mindenkit lefagyasztott.

"Nagy Márk kezelőorvosa szerint az énekes felépülhet a szombati adásra, ehhez azonban az kell, hogy a pop/rock sztár leszek! egyik legnagyobb esélyese kipihenje magát és kímélje a torkát. Meg nem erősített információk szerint erre igen jó esélye vam, mert a lábadozási idő alatt nem máshol gyógyul, mint a duettpartnere,  a tinisztár Bexi otthonában."

- Mi a ...? - próbálta megemészteni a hallottakat Beka.
- Nem úgy volt, hogy Körte titokban tartja, hogy Márk itt van nálad? - kérdezte Anti.
- De...- és megcsörrent a telefon.