Késtél - Nagy Márk szemszöge

23. rész

Na, itt vannak a rajongóid - mutatott az érkező Antira és Lilire.

- Hogy sikerült a felelés? - kérdezte  köszönés nélkül Beka, amikor odaértek hozzánk.
- Ötöst kaptam.
- Ügyes vagy - dícsérte meg a húgát.
- Minden negyedikes ötöst kap - rontotta el a pillanatot Körte.
- Hagyd már, igenis ügyes!
- Nekem is jó napom volt, kösz a kéréseket- ült le Anti is.
- Mi történt? - érdeklődött Beki, majd amikor látta, hogy Lili belekóstol a kajájába szólt neki, hogy csípős.
- A hegedűs lány...
- Akit szombaton el akarsz hívni a műsorba.
- Igen. Na. Elhívtam.
- És? Mit mondott? Jön? Randid lesz? - kérdezte izgatottan.
- Azt mondta, hogy átgondolja.
- Uh - sütötték le a többiek a szemüket. Én figyeltem, deee egészen mással voltam elfoglalva.
- Gondolom, ez a burkolt nem - gondolkozott hangosan Anti.
- Hááát... Az nem jó jel, hogy nem vágta rá azonnal az igent. Ez olyan, mintha azt mondta volna, jön, ha nem érkezik addig jobb ajánlat.
- Jobb ajánlat? A duettestre hívtam, a legnézettem műsorba!
- Sleisz, jobb ajánlat nem program, hanem társaság szempontjából - világosította fel Körte.
- A fenébe!
- Sajnálom - paskolta meg a kezét Beka.
- Nem gond. Márkkal mi van?
- Terrorizálja az embereket, amiért nem rajongják körbe.
- Úúú, de csípős - szólt Lili.
- Mondtam. Kérj mást, mindjárt jön a pincér.
- A pincér, aki nem kért közös képet - dünnyögtem.
- Ez hülye? Mióta nem volt emberek között?
- Szerintem hat hete... Ne kacsingass már idegenekre, mert valaki le fog ütni - szólt rám. De mi az, hogy nem rajong értem mindenki???
- De ez a védjegyem!
- A MŰSORBA - ordították egyszerre.

Miután végeztünk a kajálással, lementünk a fellépés helyszínéhez és hátramentünk Lilivel a VIP-be. Nagyon aranyos lány. Hasonlít Bekára. Kis idő múlva megjelent Anti is, és velük vártam a kezdést.

A tavalyi Pop/rock nyertese jött hátra, az ő szereplése után.
- Milyen a közönség? - érdeklődött Beka.
- Jó, sokan vannak.
- Ez sok? - kérdeztem összefont karral.
- Ó, Nagy Márk - vigyorgott gonoszan a nagyképű "nyertes". - Hol a hangod? Ki ne ess szombaton - gúnyolódott.
- Mi van? - indultam felé indulatosan.
- Hé, hé! - állt közénk Körte. - Fejezzétek be, mindenki mobillal kamerázik körülöttünk.

Épp Bekát hívták a színpadra, ezért a többiek "elköszöntek" tőle, és sok sikert kívántak. Én is oda mentem volna, de épp lökdösődtem azzal a taggal, aki az előbb belém kötött.

A koncert eddig iszonyat jó volt. Mindent beleadott, és megénekeltette a közönséget. Nem volt előre megírt dallista, a közönség kéréseit teljesítette. Tehetséges az biztos (bár ezt eddig is tudtam).

- Mit szólnátok, ha énekelnék valami feldolgozást? - egyöntetű "jó" hangzott a közönségből. Nem szokott feldolgozásokat játszani...
- Ismeritek a Mr. A című számot? - istenem ez de jól esett. Elénekelte, hogy többen megismerjék. Milyen rendes már?
Hát...ez volt a következő dal.

A fellépés után vártunk fél órát, mert persze autogramm és képek nélkül nem koncert a koncert.

- Ez baromi jó volt - köszöntötte Anti Bekát.
- Köszi - dobta be a gitárját a csomagtartóba. Mindenki beült, csak én vártam, hogy beszélni tudjak Bekával.
- Kösz, hogy előadtad. Ez marha rendes volt tőled.
- Kösz, hogy kapucniban voltál, és nem sztároltad magad a fellépésem alatt - vágta rá, én meg felröhögtem.
- Azt hiszed, hogy nem vagyok tapintatos?
- Márk. Tudom, hogy nem vagy az.
- Hé. Én lelepleztem magam miattad!
- Fogadjunk, hogy volt benne egy kis "Baromira jól áll nekem a kapucni" is.
- Ah, szóval szerinted is jól áll? - vigyorogtam az elszólásán.
- Márk, miért? Miért van az, hogy veled csak rólad lehet beszélni? És ha nem te vagy a téma, akkor te leszel?
- Beka... Mindketten tudjuk, hogy az esetek többségében ugyanazon gondolkozunk.
- Mégpedig?
- Rajtam - mondtam ki, mert akármennyire is tagadja, tudom, hogy sokkal többet gondol rám, mint akar.
- Te hülye vagy - röhögött. Mintha ezt hallottam már volna tőle.
- Kölykök, szálljatok már be, késében vagyunk! - szólt Körte, lehúzva az ablakot.