Késtél - Nagy Márk szemszöge

19. rész

Miután felkeltem, kibotorkáltam a szobából és álmosan néztem a lámpafénnyel megvilágított helyiségre.
- Miért van sötét? - kérdeztem. A hangom borzalmasan rekedt volt, alig lehetett érteni mit mondok.
- Miért nincs hangod? - kérdezte Beka. Megpróbáltam köhögni, hátha jobb lesz, de nem lett... mi lesz ebből???
- Ez egyre jobb - dörzsölte az arcát.

Lázmérés után kikérdeztem Lilit a versből, és megindultam a fürdőszoba felé. Beka utánam rohant, gondolom ő is a tusolni akart, de én gyorsabb voltam. Megnyitottam a csapot, fogat mostam, majd engedtem egy kád melegvizet. Kis idő múlva(jó, lehet,hogy negyed óra), Beka pánikolva ordítozott nekem:
- Márk! Gyere már ki, mit művelsz, belefulladtál a kádba?
- Hogy? - kiáltottam rekedtesen.
- Kész vagy már? - üvöltött.
- Nem, még fürdök.
- Mit csinálsz?
- Vettem egy forró fürdőt, hátha jót tesz a náthámnak - avattam be - Te, ez a kék dobozos milyen tusfürdő? Baromira habzik!
- Én ezt kinyírom! - mondta idegesen, gondolom a többieknek.

- Márk, tudom, hogy először vagy nálunk, és félre ne érts - kezdte az anyuka - , mindig szívesen látunk, és örülnék, ha jól érdeznéd magad nálunk de...
- Gyerd már ki! - ordított Beka az ajtót ütve.
- Pillanat. Három perc és lemosható a pakolás - ja, igen. Azt is raktam fel.
- Milyen pakolás? Mit művelsz odabent?
Sietősen kiszálltam a kádból, magamra kaptam egy köntöst, és igazgatni kezdtem a hajam. Kinézem Bekiből, hogy benyit, mivel a múltkor sem zavartatta magát amikor boxerben parádéztam ruhapróbán. Amikor már számolni kezdett, hogy beront, kinyitottam az ajtót. A pára kiáramlott, majd mikor már láttuk egymást, újra kiakadt.
- Ez az enyém! - mutatott a köntösre - Azonnal vedd le!
- Hát jó - nyúltam a kötő felé, de egyszerre visítottak fel az anyukájával. Azért ennyire nem kell örülni😂.
- Ne, nehogy le vedd!

Vigyorogva lépkedtem el, felöltöztem aztán vártam, hogy történjen valami. Kis idő múlva nyílt a bejárati ajtó, és belépett Beka.
- Te tényleg elmentél valakihez zuhanyozni? - érdeklődtem szórakozottan.
- Mivel a wellnesseléseddel elcseszted az időt, kénytelen voltam.
- Mit hoztál? - hagytam figyelmen kívül a "szemrehányást", és a kezében tartott tálcát vizsgálgattam.
- Baklavát - vigyorgott.
- Hú. Adsz belőle?
- Nem.
- De az mézes, és jót tesz a torkomnak!
- Jó, vegyél.
Odaértünk a szobájához, kinyitotta a szekrényajtót, és tanácstalanul bámulta a ruháit.
- Miért nincs stylistod? - kérdeztem az ajtóból. Amúgy jó a baklava.
- Mert nem egy Amerikai filmben vagyunk?
- Nekem van stylistom - arcoskodtam.
- Nem. Neked nincs. A műsornak van, amibe szerepelsz.
- Azt mondod, hogy utána már nem lesz? - 
kérdeztem, mert ez új volt számomra. Mekkora kicseszés mááár.
- Márk, a műsor után sokminden nem lesz, amit megszoktál. Ébredj fel. Ez a valóság - mutatott körbe.
- De nekem ez nem tetszik...
- Hát, az kínos, mert ez van - csukta rám az ajtót. Én nem mozdultam, vártam, hogy elkészüljön. Mikor kinyílt az ajtó, láttam, hogy több cucc is van nála.

- Minek több ruha?
- Két fellépésem lesz ma, egy délután, egy pedig este.
- És?
- És nem lehetek ugyanazokban a ruhákban a műsor próbáján meg a fellépéseken. Képek készülnek, a másodikról videó is... Máshogy kell kinéznem, ma pontosan háromszor.
- De miért nem akasztják be neked előre az öltözőkbe, miért te cipeled magaddal? - eléggé meglepte a kérdésem.
- Márk... ugye tudod, hogy milyen egy énekes élete a műsoron kívül?
- Persze.
- És nem a filmekből tudod ugye?
- Hát...
- Milyen öltöző? Milyen beakasztott ruha?- nevetett - Délután egy plázában lépek fel, ami előtt egy személyzeti mosdóban fogok elkészülni, utána pedig egy rockpubba megyek, ahol a raktár az öltözőm.
- Ne már! - röhögtem, de átváltott köhögéssé, így érdekesen hangzott - Nincs öltöző előre kikészített ásványvízzel és nyugtató színű falakkal?
- Öhm... Nem, ez nem jellemző.
- És lakókocsi? - próbáltam menteni a romokban heverő "álomképemet" erről a szakmáról.
- Nem, hacsak nem te vagy U2.
- És...
- Márk, ugye tudod, hogy a kétmillió néző a szórakoztató műsornak szól, és nem a versenyzőknek?
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Azt, hogy ha elenged a műsor szerkesztője, akkor gyere el ma velem, és nézd meg magad.
- A koncertedre? - mosolyogtam, mert ez nekem nagyon sokat jelentett - Meghívsz a koncertedre?
- Fellépés. Ez nem koncert, hanem fellépés- javított ki.
- Mi a különbség?
- Majd meglátod.

Megcsörrent a telefon, ami azt jelenti, hogy Körte itt van értünk. Mehetünk a stúdióba.