Késtél - Nagy Márk szemszöge

2. rész

Vigyorogva meghajoltunk, majd folytattuk a vitát.
- Ez nem volt túl sportszerű - dünnyögtem.
- Nem én tehetek róla, hogy kifulladtál - na igen... előjött a torokfájás.
-  Na, kölykök, látom megimerkedtetek egymással - jött a színpadhoz Körte, Bexi menedzsere.
- Hajjaj - sóhajtotta a lány.
- Egy álmom vált valóra - mondtam, majd egyszerűen hozzátettem: - Ja nem, mégsem. - A lány unottan meredt rám, és megajándékoztam egy félig gúnyos mosollyal.
- Na, jó barátok lesztek, ez nagyszerű hír - bólogatott körte - Gyerek megismerted a számot is...
- Igen, és erről szeretnék beszélni - de én itt megakadtam.
- Hőőő - tettem fel a kezem - A szám marad!
- Nem akarok Gotyet énekelni. Elcsépelt és agyonjátszott. - igen tudom... de nekem pont ez kell, hogy tovább jussak.
- Igen, értem az álláspontodat, de... - kezdte Körte - Ez egy populáris műsor, populáris dalkora épülve, a nézők azt szeretik hallani, amit ismernek és ez a dal duettnek telitalálat. A műsor zenei szerkesztője direkt nektek választotta, hidd el énekelhette volna más, de nektek akarta.
- Oké értem - egyezett bele.
- És zongorázni fogod - közölt csak úgy mellékesen.
- Hogy mi? - kerekedett el teljesen a szeme. Én kívülállóként hallgattam a beszélgetést.
- Mindjárt beavatunk a részletekbe. Állati jó lesz a hangszerelése.
- Most tanuljam meg zongorán ezt a dalt?
- Nehogy már ezen akardj fent - szóltam bele, bár nem biztos, hogy kellett volna - Én heti 2 dalt tanulok meg a szombati műsorra.
- És nem fáj tőle az agyad? - meredt rám unottan.

- Srácok, egy fotóra - lépett hozzánk egy zsűri tag.
Ösztönösen a lány derekához nyúltam, majd megéreztem az illatát és megborzongtam. A gyomrom összerándult, de Bekának se lehetett kellemesebb, mert eléggé megijedt a hirtelen mozdulattól. A szokásos kamuvigyorral meredtünk a kamerába.
- Jaj de aranyos kép! - a zsűritag totál be volt lelkesedve. Én nem annyira. Ekkor hirtelen beidegesedtem és pánikolni kezdtem. Ez kívülről valószínűleg nem látszott.

- Tanuld meg zongorán, mert ezen múlik a továbbjutásom! Nehogy már ez okozzon neked nehézséget, elvileg "profi vagy" vagy mi. - mondtam hirtelen.
- Ó - kerekedett el a szeme a hirtelen felindulásomtól - Ne rakj már rám ekkora felelősséget. A tőlem telhető legmagasabb szinten felkészülök az előadásra, de pont nem érdekel, hogy kiesel-e. - aucs - Amúgy pedig hetek óta itt ugrálsz szombat esténként, majd a márkerek továbbjuttatnak.
- Aha. Egyébként, odaért már hozzád, aki késett? - vágtam vissza, de kicsit megbántam.
- Mondanám, hogy gratulálok az eddigi eredményeidhez, de sajnos egy részt sem láttam. Tudod, szombat esténként fellépésem van. - dühöngött. Annyira aranyos volt. Mi az isten van velem?? Miért gondolok ilyet???