Késtél - Nagy Márk szemszöge

26. rész

A rendelőben vártam Bekát, aztán egy kis idő múlva ide is ért.
- Most komolyan. Ehhez én miért kellek?
- Csak élvezem a hatalmamat - kamuztam, bár ez részben igaz volt😉. - Hiányoztam?
- Ne lopd az instámról a közönségemet!
- Mi?
- Ne írkálj oda, bírd ki egy pillanatig, ha valami nem rólad szól.
- Kedvességből írtam.
- Márk - fúrta a tekintetét az enyémbe. - Te csak úgy nem vagy kedves.
- Honnan tudod?
- Már ismerlek.
- Én is ezt mondtam a telefonba, és jól leszúrtál a hülye lányos "Nem ismersz" szöveggel.
- Mert te nem ismersz engem.
- De te engem igen.
- Igen, mert te egy olyan srác vagy, akit egy hét alatt bőven ki lehet ismerni.
- Ellenben te... egy bonyolult lélek vagy.
- Hát... ööö... igen.

- Elnézést - lépett oda hozzánk egy idős néni. - Készíthetnék egy képet az unokámnak?
- Hogyne - felelte Beka.
- Természetesen - vágtam rá. - Rólam van szó... - suttogtam Bekának.
- Honnan tudod? Nem hangzott el.
- Beka, engem mindenki ismer.
- Ahogyan engem is.
- Én a tévében vagyok.
- Én meg az újságokban, a rádióban, meg egy olyan helyen, ahol te még sokáig nem leszel. Egy albumborítón!
- Hah! Lesz albumom!
- Ha megnyered a műsort.
- Megnyerem a műsort!
- Ha lesz addigra hagod - vigyorgott.
- Lesz addigra hangom!
- Mennyi "ha".
- Engem kétmillióan néznek.
- Nem, a műsort nézik annyian!
- És benne engem.
- De nélküled is ugyanannyian néznék.
- Neked csak egy hülye lemezed van, amiben arról nyávogsz, hogy valaki késett! - vágtam hozzá bosszúsan. Na ne már! Velem ne szórakozzon!
- Platinalemez! Az a hülye lemez platina!
- És? Az mit jelent? Két-három ezer példányt?
- Mit számolgatod az én példányaimat?
- Kétmillió néző vagy kétezres album? Hm?
- A levesben leszel hamarodan, mert indul az úgy Pop/rock! - mondta, én meg lefagytam. Ha indul az új műsor, akkor a régi (vagyis a mostani) hamar el lesz felejtve.
- Mi?
- Semmi.
- Indul az új évad?
- Bocsánat, ezt nem... ezt nem lett volna szabad elmondanom. Sajnálom. Tényleg. Nagyon - temette az arcát a tenyerébe.
- Mikor?
- Már a döntőn leadják a felhívást az új válogatóról.
- Értem - suttogtam.
- Ne haragudj.
- Nem gond - mosolyogtam el. - Bocs, hogy lehülyéztem az albumodat.
- Ugyan - legyintett. - Négyezer példány a platina.
- Tudom - bólintottam. - Mit vettél belőle?
- Egy gitárt. Melyik nyeremény vonz a legjobban a műsorba?
- Az utazás.
- Utazás is jár hozzá? - lepődött meg.
- Te melyik bolygón élsz? Nem néztél egy adást sem? Minden nyertes elutazhat.
- Ó, értem. És hová szól a nyereményút?
- Londonba, két személyre.
- Londonba? Az hittem legalább elküldenek a világ végére egy egzotikus országba, hogy megcsípjen valami, amiről aztán tudósíthatnak.
- A Pop/rockban London a nyereményút. Alig várom, hogy a temze partján sétáljak.
- Fogadjunk, hogy a fejedben egy videoklipet látsz, ahogyan fekete-fehérben sétálgatsz - nevetett fel. Én csak mosolyogtam. Olyan aranyos volt.

- Kivel mész? Ezt is listázos? - kérdezte.
- Téged elvinnélek - kacsintottam.
- Jó, persze, ezt most nem kell - sóhajtott. Hé, hol a néni?
- Milyen néni?
- Aki le akart fotózni téged.
- Vagy téged.
- Hű. Ez olyan volt, mintha tudnád, hogy rajtad kívül van más is a világon.
- Ott a néni - mutattam oda, amikor észrevettem. Fel sem tűnt, hogy elment, annyira vitáztunk.
- Tessék várni! - kiáltott utána Beka, én meg szaladtam utána. - Lemaradt a kép.
- Annyira elfoglaltak voltak - mondta a néni szemrehányóan. Egy szavazatom elúszott.
- Elnézést, megbeszéltük, itt vagyunk. Kiről legyen a fotó? - kérdeztem mosolyogva.
- Az unokám a rajongója.
- Kinek? - kérdezte Beka sietősen, mert közbe szólítottak.
- Mindkettőjüknek - mondta a néni gorombán. Nem reagáltam, már álltam is be a fotóra. Értem én, hogy megvárakoztattuk, de ez a viselkesés picit túlzás nem?
- Nagy Márk! - kiabáltak újra.
- Egy pillanat.
- Fiatalember, nem a műsorban van, itt betegek várnak, szedje a lábát! - ordított a nővér.
- Szerintem ő nem neked drukkol - suttogta Beka. A kép elkészült.
- Üdvözöljük az unokáját! - köszöntem el.