Késtél - Nagy Márk szemszöge

18. rész

- Tudod mit, Beka?
- Na?
- Ha megnyerem a jövő héten a műsort...
- Igen?
- Elviszlek egy körre az új kocsimmal.
- Ez igazán kedves tőled.
- Semmiség. Felírlak a várólistára - "szórakoztam", de amúgy nem volt semmilyen lista.
- Mi?
- A listára.
- Milyen listára?
- Arra, amin azok szerepelnek, akiknek ezt már megígértem. A sorrend elvileg fix, de téged beszorítalak valahová a tizenegyedik hely környékére.
- Mi? Te ezt mindenkinek megígéred?
- Dehogy mindenkinek! Azoknak, akik jól néznek ki, vagy mittomén, segítettek.
- Nem akarom tudni, hogy én a tizenegyedik helyen melyik miatt szerepelek. Húzz le a listádról, nem ülök be a hülye kocsidba.
- Most mi van? - kérdeztem értetlenül.
- Húzz le a listáról.
- Most megsértődtél? Mert tizenegyedik vagy? Jó várj... Beszorítalak a nyolcadikra. Most okék vagyunk?
- Márk, te egy tapintatlan bunkó vagy!
- Most ez se jó? Nyolcadik vagy!
- Nem akarok nyolcadik lenni.
- Jó, Beka, azért ne ess túlzásba, most ismertük meg egymást.
- Szemét! Én duettezek veled, hogy továbbjuss! - most tényleg zavarja, hogy nekem "nem ő az első" a listán????
- Ezért vagy nyolcadik.
- Kik vannak előttem? - kérdezte hirtelen. Valamit ki kellett találnom...
- Azt hagyjuk.
- Komolyan, kiket kocsikáztatsz előbb?
- Magánügy - próbáltam ködösíteni. Érdekelte. Woooow.
- Fogadjunk, hogy a nevüket sem tudod.
- De tudom. Az egyik például határozottan Beáta - az első név ami az eszembe jutott khm...
- Beáta? Határozottan?
- Vagy olsasmi. Most mi van? Eljött a műsorba, megvárt a végén, még ajándékot is hozott! - tényleg volt ilyen, csak a nevét nem tudom haha.
- Mit? Milyen ajándékot?
- Hát...ööö...
- Halljuk - tette karba a kezét.
- Sütit. Ő sütötte. M betűket sütött nekem.
- Csodálatos.
- Most ugye a színészi képességeidet csillogtatod, és eljátszod, hogy ez téged zavar - röhögtem, mert ez azért tényleg fura és egyben vicces volt.
- Nem az zavar, hogy Beátákat raksz elém, hanem hogy felszínes vagy, és undorító, mert én duettezek veled, mégis a sütis lányokat helyezed előtérbe. Mellesleg, akkor sem ülnék be a nevetséges nyereményautódba, ha első lennék a listádon.
- De nem vagy első.
- Ha! Ott volt a "ha"!
- Akkor kihúzzalak a nyolcadik helyről?
- Az összesről!
- Oké. Semmi gond.
- Mi az, hogy semmi gond? Maximum én mondhatom, hogy semmi gond!
- Te is mondhatod.
- Nem. Csak én mondhatom - erősködött.

Kinyílt egy szobaajtó, és megjelent Lili. Kérte, hogy csendesebben, mert holnap felel versből, és nem tud aludni miattunk.
- Jó éjt, Nagy Márk!
- Jó éjt, Lili! - mosolyogtam rá.

Az ajtó bezárult, és Beka széttárt karral értetlenkedett.
- Mit keresek egy olyan világban, ahol minden Nagy Márk körül forog?
- Hé, te is ilyennek látod a világot? Mert én is - vigyorogtam. Ebben azért megmarad a magabiztos Nagy Márk😉.
- Na, én mentem aludni - indult meg az ideiglenes szobám felé.
- Várj! Az az én szobám.
- Nem, Márk. Az enyém.
- De a torokgyulladást és a...
- Létezik Bexi világa is. Az ilyen - csukta be az ajtót, majd egy pillanattal később, bekopogtam, ő meg kinyitotta.
- Mi van?
- Én már aldutam ma itt...
- És?
- Teleköhögtem az ágyneműt.
- Nem érdekel.
- Sok baci a párnán.
- Nem hatsz meg - ó dehogynem.
- Használt zsepik a takaró alatt.
- Nem számít.
- Rászáradt nyálcsík a lepedőn - sejtettem, hogy ez bejön.
- Fúj! Na jó, tiéd a szoba.
- Tudtam, hogy ez hatni fog. Jó éjt, Beka!
- Az lesz, biztosan.
- Nem vagyok önző, ha gondolod, megosztom veled - próbálkoztam. Ha nem, hát nem.
- Na húzzál aludni - nevetett, és elindult vissza a nappaliba.

Ő annyira más mint a többi lány. Nem adja magát könnyen. Sőt, lehet, hogy nem is adja magát. Ki fudja. Majd kiderül...egyszer.

Nagyon nehezen tudtam elaludni. Forgolódtam össze-vissza és az elhangzottakat elevenítettem fel, újra és újra.