Késtél - Nagy Márk szemszöge

10. rész

Miután Körte eldobott minket a stúdióba, interjúra mentünk. Beka ült mellettem, aki épp a gitárját pengette. Én vizet kértem, mert a torkom már nem is kapart, hanem durván fájt.

- Szénsavmenteset, ha lehet.
- Micsoda sztárallűrök! Színekre válogatott M&M's nem kell?
- Marja a torkomat a szénsav! - hőbörögtem. Már az fájt, hogy beszélnem kellett.
- Persze - majd átgondolta - Fáj a torkod?
- Nem vészes.
- Mennyire? - a francba. Nem hazudhatok a duettpartneremnek.
- Baromira - ismertem be.
- Francba. Van valami járvány, vagy mi? - ahogy ezt kimondta, átfutott a pánik az arcán. Nagyon telefonálni akart. Körülöttünk már csak a kisebb beállításokat végezték.

- Készen álltok? - kérdezte a műsorvezető.
- Kaphatnék fél percet, csak egy telefon...- lenéző pillantásokat kapott válaszul. Nem engedték meg neki...pedig látszólag tényleg fontos lett volna. Kit akarhat ennyire elérni? Ugye nem azt a gyereket?
Elkezdődött az adás, jöttek a szokásos, előre megbeszélt kérdések.

- Meséljetek egy kicsit a felkészülésről! Milyenek a közös próbák? Hogy jöttök ki egymással?
- Remekül kijövünk egymással. És én minden olyan alkalomnak kifejezetten örülök, amikor Márkon van ruha a próbák alatt - ki kell hogy ábrándítsak mindenkit, ugyan is a válaszok és a reakciók előre le vannak zsírozva. Minden ott áll a programfüzetbe.
- Ez csak egyszer fordult elő! - "kértem ki magamnak".
- Az is elég volt. Nem volt rajtad nadrág!
- Lehet, hogy rajtam nem volt más, csak egy boxer, Bexi viszont egy piros estélyiben állt mellettem! - itt pedig kaptunk egy adag "hú"-zást.
- Szóval így telnek a próbák. Bexi kiöltözve, te meg levetkőzve.

Itt szünet jött. A tévébe ez a reklámok ideje. Kifejezetten örültem, mert folyt rólam a víz, ami egyre feltűnőbb lett.

- Miért izzadsz? - kérdezte Beka.
- Nem izzadok - tagadtam, teljesen feleslegesen. A fények miatt tisztán látszott.
- Gyere ide - nyúlt a homlokomhoz. Jól esett, hogy aggódik értem. Vagy a műsor miatt. Jó, én abba maradtam, hogy értem.
- Na? - érdeklődtem, bár az arckifejezése mindent elárult.
- Basszus. Ez nem tűnik alacsonynak. Mutasd a torkod! - "vizsgált" meg gyorsan. - Márk, baromira piros a torkod, ez mikor történt?
- Nem tudom, a múlt héten kezdett kapargatni - minden egyes szavamnál, egyre jobban erősödött az a köhögési inger, amit mindenki ismer.
- És miért nem szóltál senkinek?
- Mert egy műsor versenyzője vagyok, ahonnan kieshetek? - kérdeztem vissza furán.
- Jó, de ez...- csóválta a fejét - Totál piros a torkod, és lángol a fejed - simította ki a hajamat a homlokomból.
- Mi az? - kérdezte a műsorvezető csaj, aki pont elkapta ezt a pillanatot. Basszus mi lesz ebből?
- Csak...csak volt valami a fején. Nem akartam, hogy hülyén nézzen ki a tévében.
- Ah, értem - méregetett furán minket.

A következő pillanatban visszakapcsolták az adást. Durván eltértek a megbeszéltektől.
- Jól van, srácok, akkor most kérdezek valamit. Pontosan mi van köztetek? - eléggé lefagytam ettől a kérdéstől, és éreztem ahogy fokozatosan megy el a színem.
- Hogy mi? - szólalt meg elsőnek Beka.
-Ne már, nekünk elmondhatjátok - szállt be a srác is.
- Köztünk? Jelenleg a gitárom - én pedig továbbra is csak ültem ott.
- Oké, oké, persze. Közös ruhapróbák, bokszerben parádézás, duettdal, reklám blokk alatt egy-egy óvatlan összenézés vagy érintés... Hát mi ez ha nem tiniszerelem? - Beka a tekintetével Körtét kereste, de ő most nem tudott segíteni.

- Nos - köhintett - Mi lenne, ha témát váltanánk?
- Tehát nem tagadod? - firtatták tovább a dolgot.
- Én csak szeretnék előadni egy dalt - ködösített. Ügyesen csinálta.
- Jó, rendben, szegények, ne kínozzuk őket tovább. Nagy Márk így is lesápadt, mutassunk egy közelit róla - baszki, én majdnem 38°-os lázzal ültem ott, persze hogy sápadok. Körte éppen léggitározott, amit nem nagyon tudtam hová tenni. Beka megértette mit akar ezzel mondani, így megfogta a gitárt, és játszani kezdett. A kamera még mindig nem váltott át rá. Megpróbáltam énekelni, de a hangom rekedt volt, és egy idő után el is ment, szóval ezt is átvette a lány. Fulladozva nyúltam egy pohár vízért, de addigra már olyan erősen kellett köhögnöm, hogy telibe köptem vele Bekát. Jézusom. Kirontottam, és csak remélni tudtam, hogy tartja a frontot.