Késtél - Nagy Márk szemszöge

4. rész

Amíg a stúdióhoz értem, valahogy nem éreztem magam jól. Egyszer melegem volt, egyszer meg fáztam. Remélem nem lesz semmi bajom szombatra.

Elkezdődött az interjú, mi meg vártuk a kérdéseket.
- Milyen volt az első találkozás? - kérdezte a riporter. Egy kanapén ültünk egymás mellett. Én feleltem elsőként:
- Nagyszerű volt, egy álmom vált valóra azzal, hogy Bexivel együtt dolgozhatok - mondtam, majd hozzátettem - Nagy rajongója vagyok. - tényleg szeretem a zenéit, csak úgy mellékesen.
-Bexi, te nyomon követted ez eddigi műsort? - fordult a lány felé.
- Az esetek többségében az élő műsor alatt fellépéseim vannak, azonban be kell vallanom, hogy minden részt visszanéztem. Leginkább Márk miatt. - vicces😂
- Tehát mondhatni, hogy egymás rajongói vagytok?
- Abszolút - feleltük teljesen egyszerre.

- Érdekes... - gondolkozott a riporter- Márk, te vagy a közönségkedvenc a nézők körében. Nyílt titok, hogy a női nézők szavaznak rád. Mit gondolsz, hogy fogják fogadni a duetteteket? Nem félsz, hogy egy női előadóval való közös produkció a szavazatok rovására mehet?
- Bízom a rajongóimban - jelentettem ki teljes magabiztossággal - Ők tudják, hogy számomra a közönség a legfontosabb. Emellett viszont megtiszteltetés egy ilyen sikeres előadóval színpadra állni. -mosolyogtam Bexire
- Köszönöm - mondta zavartan.
- Bexi, mi a helyzet a te rajongóiddal? Hogy fogadták a duett hírét?
- Szerintem felesleges mondanom, hogy a közönségem szintén hatalmas Nagy Márk- rajongó, úgyhogy a duettünk hírére valósággal felrobbantak a közösségi oldalaink.
- Igaz is, Márk, te osztottad meg először a hírt, ugye?
- Igen, posztoltam egy képet Bexiről, így tudták meg a nézők a duettet...
- Előre megbeszéltétek, hogy te jelented be? - itt egy pillanatra elgondolkoztam, úgyhogy válaszolt helyettem Beki.
- Én tanácsoltam Márknak, hogy ossza meg elsőként a hírt, elvégre az ő műsoráról van szó, én itt csak vendégeskedem.
- Hihetetlen ahogy kommunikáltok. Biztos , hogy csak most ismerkedtetek meg egymással? - érdeklődött a riporter.
- Fél órája - nevetett a lány.
- De olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást - tettem hozzá nyájasan.
- Köszönöm, akkor még csinálnék egy fotót, és végeztünk is.

Kész lett a kép és rögtön egymásnak estünk. Kár...
- Nem tudnál kevésbé nyálas lenni? - kérdezte, teljesen jogosan, csak hogy nekek a kamerák előtt így kell viselkednem.
- Te pedig nem tudnál kevesebbet szerepelni? Hőst csinálsz magadból.
- Mi van? Téged mentettelek ki a posztolós kérdésből, mert lefagytál.
- Nem fagytam le. - tényleg nem, csak a tökéletes választ kerestem.
- De igen.
- Nem!
- Mondom, hogy igen, itt ültem melletted.
- Nem kell engem megvédeni. - ott bújkált bennem a mosoly amiért gondolt rám, de épp egy veszekedés közepén voltunk. Mindegy, akkor is nekem van igazam hahh.
- Nem téged védtelek. Magunkat.

Ekkor kinyílt az ajtó, és mindketten befogtuk a szánkat.