Az enyém vagy!

❄|2.|🔥

A teremben már mindenki bent volt rajtunk kívül. Iida-kun a tanárinál állt és mikor beléptünk mérgesen felénk fordult.

- Todoroki, Midoriya! Késtetek! Ez nem felel meg az iskola elvárásainak! Mit jelentsen ez?- háborodott fel barátom.

- Sajnáljuk, hogy késtünk Iida-kun csa...- mondtam volna kifogásom, ha Todoroki-kun félbe nem szakít.

- Nem kell ekkora felhajtást csinálni. Csak pár perc késéssel értünk be és Aizawa-sensei sincs még itt.- mondta unottan a felemás hajú fiú és elsétálva a helyére hagyta ott a tátott szájú barátom.

- Todoroki-kun! Ez a viselkedés nem iskolába illő! Mégis mire véljem?- hadonászott kezével.

- Méghogy nem iskolába illő!- tette keresztbe kezeit.
- Ha Bakugo megengedheti magának, hogy így viselkedjen akkor én miért nem?

- Hé, te rohadék! Mit képzelsz, hogy engem hozol fel?!- ugrott ki padjából az osztály legrobbanékonyabb tagja.
- Mégegyszer a szádra veszed a nevem én...!- mondta volna a magáét, de Aizawa-sensei belépett az ajtón.

- Csendet! Becsöngettek, mindenki a helyére!- nézett körül mérges, de mégis álmos tekintetével.
- Na szóval...nincs kedvem órákig beszélni, ezért rövidre fogom a szót. Holnap lesz egy jótékonysági program a rászoruló gyerekeknek. Mindenki hozzon számára feleslegessé vált játékot, ruhát, cipőt vagy egyéb nem használt dolgokat. Ennyit szerettem volna.

(A hibákért bocsánat.🙏)