Egy darabig csak néztem a fiút, ahogy felmossa a padlót, de nincs szívem itt hagyni. Hogy hamarabb végezzen és ne csak ácsorogjak egyhelyben megfogtam az ablaktisztítót és beálltam segíteni.
Felemás hajú barátom csak meglepetten figyelt majd beletörődve makacsságomba, folytatta dolgát. A magasabban lévő ablakokat már nem értem el apró termetemmel, így ráálltam az egyik padra minek hála elboldogultam egy ideig.
Viszont mikor léptem át a következő padra az kibillent a lábam alatt minek következtében elvesztettem egyensúlyomat. Majdnem leestem, de szerencsére Todoroki gyors reflex-einek még időben elkapott.
Menyasszony pózban tartott és csak némán figyeltük egymást. Minden olyan gyorsan történt mégis úgy érzem, hogy órákon át szemeztünk. Romantikus filmbe illő volt ez a pillanat, de eléggé kellemetlenül éreztem magam ebben a helyzetben.
- Öhm....k-köszönöm, hogy elkaptál.- szakítottam meg a szemkontaktust várva, hogy lerakjon.
- T-Todoroki-kun?- fordultam felé mivel még mindig csak tartott.
- Oh...öhm.- riadt fel, mint akit hideg vízzel öntöttek nyakon.
- Máskor légy óvatosabb.- tett le.
- Sajnálom. Azt hittem jó ötlet, de most már tudom, hogy nem.- mondtam a padlót vizslatva.
- Nagyon jó reflex-ed van.- néztem rá mosolyogva, de egyből le is hervadt mikor megláttam piros arcát.
- Hé...j-jól vagy? Nagyon piros az arcod.- nyúltam volna említett testrészéhez, de hátrébb állt.
- M-mindegy....köszi, hogy segítettél. Most már nyugodtan menj haza.- mondta tekintetemet kerülve.
(A hibákért bocsánat.🙏)
KAMU SEDANG MEMBACA
Az enyém vagy!
Fiksi Penggemar-- Szünetel -- Boku no hero akademia átlagos változata, ahol nem rendelkeznek különleges képességekkel. Ha van kedved olvass bele! 😁
