Az enyém vagy!

💓|31.|💓

Hosszas ideig öleltük egymást ami nagyon kellemes volt. Todoroki karjaiban hamar meg is nyugodtam. Biztonságot és szeretetet éreztet vele.

- Most már jobban vagy?- fogta meg bal kezével arcomat míg a másikat a derekamon pihentette.
- Megijesztettél.- cirógatott meg hüvelyk ujjával ami nagyon tetszett és mosolyt csalt az arcomra.

- Most már jól vagyok. Te ugye nem haragszol rám?- kérdeztem rá félve a választól, de csak megfogta kezeimet és mosolyogva rám nézett.

- Hogy tudnék rád haragudni, ha ilyen aranyosan viselkedsz?- kérdezte amitől egy kicsit zavarba jöttem, leginkább azért, mert olyan cuki ahogy mosolyog rám.
- Menjünk órára.- kelt fel még mindig fogva kacsóimat.

Most vettem észre, hogy milyen kicsi az én kezem Todoroki-éhoz képest. Neki férfiasabb keze van, mint nekem. Az enyéim olyan nőiesek, ez nem ér.

- Szerintem szép kezed van.- szólt hozzá az említett fiú.

- Jézusom! Már megint magamban motyogtam? Ez annyira gáz.- takartam el szégyentől vöröslő fejemet.

- Dehogy gáz.- nevetett fel amitől egy nagyot dobbant a szívem és csak csillogó szemekkel bámultam.
- Mi az?- nézett rám kérdőn mikor észrevette, hogy furán figyelem.

- S-semmi. Siessünk az órára.- kezdtem el futni a fiút magam után húzva.

(A hibákért bocsánat.🙏)

Kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánok mindenkinek! 🎅❤