Valahogy kibírtam az eddigi órákat, de eljött az ebéd és egy falat sem akart lemenni a torkomon. Csak semleges tekintettel turkáltam a kajámban, amit Uraraka meg is szólt.
- Deku.- kezdett bele figyelve tevékenységemet.
- Minden rendben?- pillantott rám.
- Ahm.- emeltem rá tekintettem zavartan.
- Persze, minden rendben. Miért kérdezed?- érdeklődtem továbbra is játszva az előttem lévő étellel.
- Hát....már egy jó ideje csak kotorászod az ebéded.- magyarázta mire Iida is felém fordult.
- Rosszul érzed magad Midoriya? Beteg lettél az eső miatt?- halmozott el kérdésekkel szemüveges barátom.
- Öhm....csak nem vagyok éhes.- vakartam meg tarkómat.
- Mi? Dehát nem ettél semmit.- nézett rám nagy szemekkel barátnőm.
- Talán reggel többet ettem a kelleténél.- mondtam valamit ami eszembe jutott, de szerencsémre elhitték.
- Én visszamegyek a terembe. Nektek továbbra is jó étvágyat.- mosolyogtam rájuk halványan felkapva a tálcát.
Lassan elindultam, hogy letegyem a kezemben lévő tárgyat mikor is egy Todoroki haladt el mellettem. A tekintete a tányéromra irányult és egy darabig azt vizslatta majd szokásos komor arcával rám nézett és elment.
Biztosan tettem vele valamit amiért nem szól hozzám. Annyira rosszul esik....ettől csak jobban fáj a hasam. Ha ez így folytatódik én komolyan elfogok ájulni.
(A hibákért bocsánat.🙏)
ESTÁS LEYENDO
Az enyém vagy!
Fanfic-- Szünetel -- Boku no hero akademia átlagos változata, ahol nem rendelkeznek különleges képességekkel. Ha van kedved olvass bele! 😁
