Csak tátott szájjal hallgattam végig amit Iida mondott. Tudom, hogy neki nagyon is fontos, hogy mindenki betartsa a szabályokat, de akkor is. Nem tudja mi folyik Todoroki-nál.
- Sajnálom.- szólalt meg a felemás hajú egy kisebb csönd után.
- Tudom, hogy mostanában nem vagyok önmagam, de erről nem tehetek.- fogta meg homlokát.
- Te mindig is olyan csendes voltál. Mi változott?- kérdezett rá barátnőm mire észrevettem a bánatot Todoroki szemében.
- Srácok, együnk, mert kihűl a kaja!- vágtam gyorsan közbe.
Todoroki csak hálásan pillantott rám amit egy mosollyal viszonoztam. Gyorsan megkajáltunk és egy fizetés után elindultunk haza. Útközben elköszöntem barátaimtól és a felemás hajúval mentem tovább.
- Olyan teli lettem. Szerintem a vacsorát ma kihagyom.- magyaráztam hasamat fogva.
- Akkor áll még a vasárnapi mozizás?- fordultam a fiú felé aki idő közben le sem vette rólam a szemét.
- Persze. Mikor és hol találkozzunk?- tette fel a kérdést.
- Hmm.- gondolkodtam el.
- Fél kettőkor a mozi előtt. Az megfelel?
- Nekem oké.- válaszolta és innentől kezdve nem szóltunk már semmit.
Hozzám érve elköszöntünk egymástól egy ölelés mellett és miután a fiú elhagyta az épület területét, felsiettem a lakásba.
(A hibákért bocsánat.🙏)
YOU ARE READING
Az enyém vagy!
Fanfiction-- Szünetel -- Boku no hero akademia átlagos változata, ahol nem rendelkeznek különleges képességekkel. Ha van kedved olvass bele! 😁
