Az enyém vagy!

💚|49.|🤎

Nem tudom Todoroki mit szeretne ezután. Bár nem mondta, hogy tervezett volna még valamit. Szerintem nem rossz ötlet a lányokkal folytatni a napot. Nem hiszem, hogy bánná, ha igent mondanék.

Még egy ideig gondolkodtam a két lehetőség választása utáni következményeken, majd jól megfontolva feleltem.

- Nincs mit veszteni. Én szívesen töltöm a nap további részét veletek. Szerintem Todoroki-kun sem bánná.- mondtam, mire barátném a válasz hallatán hatalmas mosolyra húzta száját.

- Van már valami ötletetek, hogy mit szeretnétek kipróbálni?- nézett rám kérdőn.

- Nem, még nem. De az előbb voltunk a labirintusba.- mutogattam az épület felé.
- Ti tudjátok már hova akartok menni?

- A kísértetházba akarunk majd. Tsuyu azt mondta, hogy folyton megijedek, ezért fogadtunk. Ha egyszer sem ijedek meg vesz nekem vattacukrot.- jelent meg arcán egy önelégült vigyor.

- És mi van, ha elveszted a fogadást?- néztem rá kíváncsian, de a vigyor rögtön lehervadt arcáról.

- Öhm....- kezdte el ujjait tördelni amit kicsit furcsának tartottam.
- B-belekell feküdnöm a szökőkútba.- válaszolt igencsak késve.

- Komolyan?- lepődtem meg.
- Nem néztem volna ki Tsuyu-ból, hogy ilyet kér. Hideg lehet a víz, nem lenne jó, ha megbetegednél.

- Hát igen...

Még egy darabig beszélgettünk, majd lassacskán a többiek is megérkeztek. Röviden ledaráltuk a nemrég megbeszélteket, ami senkinek sem volt ellenére. Így el is indultunk kijelölt célunk felé.

(A hibákért bocsánat.🙏)