És végül eljött a vasárnap. Az idő hűvösebb volt, mint tegnap, de melegebb, mint pénteken. Egy szóval pont megfelelő.
A ruháimat előkészítettem ami egy fekete bokáig érő nadrágból, egy fehér pólóból, egy mintás szürke pulcsiból meg persze piros cipőmből állt. Viszont még bőven ráérek. Még csak fél kilenc múlott.
Addig is, hogy lefoglaljam magam és múljon az idő nekiálltam átnézni az anyagokat. Hamarosan elérkezik az év végi felmérő és szeretném, ha jól sikerülne majd.
Teljesen belemerültem a tanulásba. Azt sem vettem észre mikor anyu behozta a kimosott ruháimat és az ágyamra tette. Csak a telefonom pittyegése zökkentett ki a magolásomból. Állítottam be ébresztőt, hogy időben nekiálljak készülődni.
Neki is álltam öltözködni és mikor ezzel megvoltam összepakoltam a fontos cuccaimat és beledobáltam egy tornazsákba. A jegyeket és a telómat eltettem a zsebembe és már indulásra készen álltam.
Mielőtt még elindultam volna gyorsan megnéztem magam a tükörben és megigazítva kusza tincseimet elköszöntem anyutól.
Útközben a mozihoz éreztem, hogy rezeg a telefonom a zsebemben amit nehezen, de előhalásztam. Todoroki hívott. Rögtön fel is vettem.
- Szia Todoroki-kun!- köszöntem amit ő is viszonzott.
- Miért hívtál?
- Csak szólni szerettem volna, hogy lehet egy kicsit kések. Van még egy kis elintézni valóm. Remélem nem baj.- magyarázta.
- Rendben van. Nem baj.
- Akkor majd a mozinál találkozunk. Szia.- köszönt el majd le is tette.
(A hibákért bocsánat.🙏)
YOU ARE READING
Az enyém vagy!
Fanfiction-- Szünetel -- Boku no hero akademia átlagos változata, ahol nem rendelkeznek különleges képességekkel. Ha van kedved olvass bele! 😁
