Az osztályból csak páran voltak a teremben mikor beléptem. Érkezésemre Todoroki-n kívül mindenki más rám kapta tekintetét.
Lehajtott fejjel indultam meg padom felé. Bakugo ül előttem és éppen Kirishima-val társalog, de mikor elhaladtam mellette direkt kinyújtotta a lábát én pedig átestem rajta.
- Gyökér! Végre felfogtad, hogy ki vagyok én és meghajolsz előttem?- vigyorodott el önelégülten mire mérgesen ránéztem.
- Tudjad, hogy nézzél rám te rohadék!- rúgott mellkason minek következtében nekiestem a mögöttem lévő padnak.- Hé Bakubro, nyugodj meg haver.- próbált segíteni Kirishima sikertelenül.
- Majd megnyugszom miután megleckéztettem ezt az elkényeztetett senkiházit!- állt fel és hasba rúgott mire összegörnyedtem a fájdalomtól.
Ezután rálépett a hátamra és erőszakosan lenyomott a földre majd jól megtaposta a fejemet. Ez biztosan azért történik, mert megbántottam Todoroki-t....meg is érdemlem.
- Bakugo, túl messzire mész! Fejezd be!- kiabált rá Kirishima, de nem hallgatott rá.
- Hagyd már békén!- fogta le az engem zaklató fiút aki képen vágta a piros hajút.Bakugo arcáról lehervadt a vigyor és lefagyva figyelte a fiút aki az arcát fogta. Ezután Kirishima kirohant a helyiségből. Olyan gyorsan történt minden.
- Mindjárt felrobbanok!- fordult felém feszülten Bakugo.
- Az egész a te hibád!- kiabálta és ismét kaptam egyet gyomromba mire kijött belőlem a tartalma.(A hibákért bocsánat.🙏)
YOU ARE READING
Az enyém vagy!
Fanfiction-- Szünetel -- Boku no hero akademia átlagos változata, ahol nem rendelkeznek különleges képességekkel. Ha van kedved olvass bele! 😁