Az enyém vagy!

😳|13.|😳

Egy ideig tényleg egyedül voltam a teremben. Viszont pár perc múlva hallottam, hogy az ajtó nyílik és egy felemás hajú lép be rajta.

- Midoriya?- lepődött meg amikor észrevett.
- Te miért nem ebédelsz?

- Én is kérdezhetném.- hajtottam le fejemet a padra.

- Mond csak....minden rendben?- ült le az előttem lévő padba.

- Aham...- mondtam a padlót vizslatva.

- Nekem nem tudsz hazudni.- fogta meg államat és maga felé fordította fejemet.
- Mond el mi a baj.- nézett mélyen szemeimbe amitől egy kicsit zavarba jöttem.

- Öhm...én..- toltam el kezét és lassan felültem.
- Én csak....egész nap aggódtam érted és hiába akartam veled beszélni te folyton Momo-val voltál.- hajtottam le fejemet.

- Attól még nyugodtan odajöhettél volna.- könyökölt padomra.

- Láttam, hogy jól elvoltatok....inkább nem akartam zavarni.

- Midoriya...- kezdett bele, de én közbevágtam.

- Mindegy is! Csak elakartalak hívni moziba. Visszaakartam adni a tegnapi segítséged.- mondtam egyenruhámat gyűrögetve.

- Szívesen elmennék veled.

- T-tessék?- kaptam fel fejemet a választól.
- Komolyan mondtad?- kérdeztem arcomon egy kisebb vigyorral.

- Persze.- mosolygott rám visszafogottan.
- De most gyere.- tartotta felém kezét.
- Együnk és utána segítünk a többieknek.

- Rendben.- fogtam meg kezét mire felhúzott a székről.

Viszont mikor felálltam nem gondoltam volna, hogy ilyen közel leszek Todoroki-hoz. A mellkasunk teljesen összeért és az arcunkhoz sem kellett sok centi. Most nagyon zavarba vagyok.

(A hibákért bocsánat.🙏)