Az enyém vagy!

🥦|48.|🥦

-- Midoriya --

Miután a felemás hajú elment csak zavartan bámultam magam elé visszajátszva fejemben a nemrég történteket.

Todoroki-kun megpuszilta a homlokomat és ha csak erre gondolok rögtön lángolni kezd az arcom.

Nem is tudom, hogy mi a legfurcsább ebben az egészben. Az, hogy megpuszilt engem, egy FIÚT!! Vagy az, hogy teljesen zavarban vagyok, egy FIÚTÓL!!

Gondolataimból egy alak zökkentett ki azzal, hogy nekem jött mire mindketten a földön kötöttünk ki.

- Jaj istenem, nagyon sajnálom! Nem figyeltem merre lépek és...- kezdett el magyarázkodni majd hirtelen abba is hagyta.
- Deku-kun?!- kiáltott fel meglepetten mire a szólításra felkaptam a fejem.

- Uraraka?- néztem rá csodálkozva miközben felsegítettük egymást.

- Ne haragudj Deku-kun!Megbotlottam egy kavicsban.- kért ismét bocsánatot.

- Semmi baj. Előfordul az ilyen.- eresztettem el egy halvány mosolyt.
- Egyedül vagy?

- Igen, vagyis nem. Vagyis most igen, de nem vagyok egyedül. Tsuyu-val jöttem, de ő most elment a mosdóba. Hehe...- hadarta el az egészet kezeivel mutogatva mindenfelé.
- Na és te?- nézett rám mogyoróbarna szemeivel amitől zavarba jöttem.

- Oh, é-én Todoroki-kunnal jöttem. Ő is elment a mosdóba.- mutogattam az említett helyiség felé.

- Értem.- mondta majd beállt közénk egy kisebb kínos csend.
- Öhm.- kezdett bele a lány.
- Ha....visszajönnek a többiek, nem lenne kedvetek velünk folytatni a nap további részét?- nézett rám reménykedve, hogy igent mondok.

(A hibákért bocsánat.🙏)