Bakugo akciója után egy ideig kellemetlen légkör keletkezett, de egyhamar ez elszállt és nyugodtabb lett a helyzet. Az asztalok behordásával pár percen belül végeztünk is.
Rajtam és pár tanáron kívül már mindenki elhagyta az iskolát. Ma nem tudtam elmenni Uraraka-ékkal. A lányok ma pizsamapartit tartanak így ő ment készülődni. Iida-kun pedig nagyon sietett, mert a bátyja ma megy haza.
Mivel a táskámat bent hagytam a teremben lépteimet szaporábbra vettem. Mikor az ajtó elé értem, azt lassan kinyitottam és beléptem a helyiségbe.
Úgy hittem, hogy egyedül leszek majd így mikor megláttam Todoroki-t megijedtem és a frissen felmosott padlón jól hanyatt estem. Teljesen kiment a fejemből, hogy büntetést kapott.
- Midoriya!- szaladt hozzám aggódva.
- Jól vagy? Nem fáj semmid?- segített fel mire hálásan felé pillantottam.
- Jól vagyok. Csak egy kicsit megleptél. Azt hittem, hogy már mindenki hazament. Nem számítottam rád.- vakartam meg zavartan tarkómat.
- Ha nem lennék büntetésben valószínüleg már otthon lennék.- sóhajtott fel feszülten.
- Ha nem késel akkor megúsztad volna.- vontam meg vállaimat mire csak megforgatta szemeit.
- Tudom, hogy nem rám tartozik, de....észrevettem, hogy mostanában nagyon feszült vagy. Történt valami?- néztem szemeibe, de gyorsan elkapta tekintetét.
- Csak végezd el amiért jöttél és menj haza.- fordított hátat.
- Nekem még bekell fejeznem a takarítást.- fogta kezébe a felmosó rudat minek végén látszott az elhasználódott fej.
(A hibákért bocsánat.🙏)
VOUS LISEZ
Az enyém vagy!
Fanfiction-- Szünetel -- Boku no hero akademia átlagos változata, ahol nem rendelkeznek különleges képességekkel. Ha van kedved olvass bele! 😁
