Az enyém vagy!

🤕|6.|🤕

Egy kicsit zavarban voltam. Főleg azért, mert Todoroki elég feltűnően végigmért.

- Öhm...a hátamat vertem be.- magyaráztam zavartan mire elkapta a tekintetét és az említett testrészem kezdte el vizslatni.

- Szépen beütötted.- simított végig hátamon amitől kirázott a hideg.
- De ettől jobban leszel.- nyitotta ki a dobozkát és valami krémmel elkezdte kenni a hátam.
- Leviszi a gyulladást és nem is fog annyira fájni.- magyarázta.

- Köszönöm.- mosolyodtam el.
- De...mégis honnan tudtad, hogy...?

- A tekintetedből láttam, hogy nem vagy jól.

- Oh. Öhm...köszönök mindent.- vettem vissza ruhámat miután végzett.

- Ne köszönd. Szívesen segítettem.- eresztett el egy halvány mosolyt.

Csak nagy szemekkel bámultam a fiút. Még soha sem láttam mosolyogni és ez egy kicsit meglepett.

- Én..én most akkor megyek.- álltam volna fel, de a hátam miatt vissza is ültem.

- Segítek.- mondta és választ nem várva összepakolta a cuccaimat.
- Gyere a hátamra.- guggolt le elém.

- D-de Todoroki-kun. Túl nehéz vagyok. Nem vihetsz a hátadon.

- Hidd el, hogy semmi bajom nem lesz. Na gyere.- sürgetett, de végül rámásztam a hátára.

Ezután a sulit gyorsan el is hagytuk. Talán már félúton lehettünk felém mikor megszólalt.

- Midoriya...- kezdett bele, de abba is hagyta.

- Mi az Todoroki-kun?- emeltem fel fejemet válláról.

- Mindegy...nem lényeg.- tudta le ennyivel és síri csendben folytattuk az utat míg el nem értünk hozzám.

(A hibákért bocsánat.🙏)