Az enyém vagy!

❓|10.|❔

Ma van a jótékonysági program. Viszont én idióta semmit sem tettem el a gyerekeknek és még későn is keltem. Szóval kapkodtam, mint az állat.

A hátam már nem fájt hála Todoroki-kunnak. Szeretném neki visszaadni ezt a kedvességet. Lehet elhívom majd moziba. Van két jegyem a "Boku no hero akademia"-ra.

- Izuku! Siess drágám, mert elkésel.- szólt be szobámba anya.

- Sietek, sietek!- ráncigáltam fel magamra egyenruhámat.
- Ahj. De mégis mit vigyek a rászoruló gyerekeknek???- néztem körbe szobámban, de nem akarom odaadni az All might-os cuccaimat.

- Izuku. Szedtem össze neked régi ruhákat. Azt nyugodtan elviheted.- jött be anya mosolyogva.

- Ah. Köszönöm anya.- öleltem meg.
- De mégis honnan tudtad, hogy kelleni fog?- néztem rá meglepetten.

- Tegnap láttam a UA oldalán, hogy lesz ez a program. Gondoltam odaadhatnánk a régi ruháidat. Úgy is csak porosodnak itthon.

- Nagyon köszönöm.- pusziltam meg arcát majd a táskámat és a ruhával teli zsákot felkapva siettem a suliba.

Mikor beértem Iida volt az első aki letámadott. Jól leszidott amiért megint késtem. Most még Aizawa-sensei is itt volt.

- Most, hogy mindenki itt van.- kezdett bele a sensei, de Iida közbe szólt.

- Elnézést sensei, de nem éppen így van! Todoroki-kun még nincs itt. Ezzel megsértette az iskola szabályzatát miszerint minden diáknak kötelessége csengetés előtt beérni az iskolába!- magyarázta szemüveges barátom.

És tényleg nincs itt....észre sem vettem. Remélem csak elaludt és nincs semmi baja.

- Ez engem egy cseppet sem érdekelt. Fáradt vagyok és szeretnék túl lenni ezen az egészen. Szóval kérlek ne vágj a szavamba.- mondta unottan Aizawa-sensei.

- Igen is! Elnézést kérek sensei!- hajolt meg majd visszaült helyére.

- Na szóval...- folytatta volna monológját, ha az ajtó ki nem csapódik.

Mindenki a bejárat felé fordult, ahol egy kicsit sem vidám felemás hajú állt. Padlóra szegezett tekintettel sétált el padjáig majd leült.

- Még valaki aki a szavamba vág?- nézett körül az osztályon a sensei.
- Akkor mondanám, hogy mi lesz ma.- köszörülte meg torkát.
- Ebéd után mindenki segít kivinni az asztalokat az udvarra. Oda lehet majd készíteni a hozott dolgokat. A rászoruló gyerekek majd 3-tól jönnek. Szóval ennyi.- fejezte be.

(A hibákért bocsánat.🙏)