Todoroki nagyon furcsán viselkedik. Nem tudom, hogy most kezdjek-e aggódni, de ez nem állapot. Biztos, hogy történt valami.
- Todoroki-kun....- kezdtem bele, de muszáj volt egy nagyot nyelnem, mert különben elbőgöm magamat.
- Én nagyon aggódom érted és az, hogy semmit nem mondasz el csak...csak mégjobban nyugtalanít.- magyaráztam a padlót bámulva könnyes szemekkel.
- Barátok vagyunk, én megbízok benned....akkor te miért nem?- emeltem rá tekintetem mire a könnyeim megindultak.
- Midoriya...- nézett rám sajnálkozva.
- Mindegy....hagyjuk.- töröltem le arcomat és hátizsákomat felkapva indultam a kijárat felé.
- Majd holnap találkozunk.- léptem ki a teremből az ajtót becsukva.
- Midoriya, várj!- szólt utánam Todoroki-kun mire megálltam.
- Sajnálom, hogy rossz érzéseket keltettem benned.- mondta lehajtott fejjel mikor elém ért.
- Menjünk együtt haza....útközben mindent elmondok.- nézett szemeimbe mire aprókat bólintottam beleegyezésem jeléül.
Felemás hajú barátom visszament a cuccaiért és utána indultunk el. Sétálva ki a suliból egy darabig kínos csönd telepedett ránk, de ezt én törtem meg.
- Todoroki-kun, nem kell elmondanod ha nem szeretnéd.- fordultam a nagyon gondolkodó fiú felé.
- Sajnálom, hogy úgy kiakadtam, de én tényleg féltelek.- néztem el zavartan ő pedig felém kapta tekintetét, mintha csak azt mondtam volna, hogy én vagyok All might eltitkolt gyereke.
- Öhm...jogosan voltál kiakadva.- nézett el frufruját birizgálva.
- Már az elejétől kezdve elmondhattam volna neked hiszen...az osztályból hozzád állok a legközelebb.- magyarázta mire arcom egy halvány vöröses színt vett fel.
- Eddig sem mentek jól a dolgok otthon, de mostanában egyre rosszabb a helyzet.- kezdett bele.
(A hibákért bocsánat.🙏)
YOU ARE READING
Az enyém vagy!
Fanfiction-- Szünetel -- Boku no hero akademia átlagos változata, ahol nem rendelkeznek különleges képességekkel. Ha van kedved olvass bele! 😁
