Az enyém vagy!

💤|9.|💤

Végül addig kérleltem, hogy beadta a derekát. Amíg én kikísérem, anyu nekiállt vacsit csinálni.

- Todoroki-kun, kérdezhetek valamit?- kérdeztem miután kint voltunk a lakásból.

- Persze.- állt meg velem szemben.

- Öhm....ma reggel nagyon fura voltál. Történt valami?- néztem kérdőn a fiúra aki csak komoran nézett maga elé.
- N-nem kell elmondanod, ha nagyon személyes. Csak aggódtam.- hadonásztam kezeimmel, mint egy idióta.

- Te aggódtál értem?- szegezte rám meghökkent tekintetét.

- P-persze, hogy aggódtam érted.- néztem rá értetlenül.
- Hiszen barátok vagyunk.- küldtem felé egy kedves mosolyt.

- Köszönöm Midoriya.- ölelt át, de ha nem toltam volna el magamtól egy jó darabig nem engedett volna el.
- Sajnálom...most megyek. Jobbulást neked.- mondta letörten és egy intés után elhagyta az épület területét.

Valami rosszat csináltam, hogy ilyen tekintettel hagyott itt? Mégis mi van mostanában vele? Remélem holnapra jobban lesz.

Viszont kezdett egy kicsit hűvös lenni, így lassan visszabattyogtam a lakásba. Anya már készen is volt a vacsival szóval megmostam a kezem és az asztalhoz ülve enni kezdtünk.

Miután végeztünk megköszöntem az ételt és elmentem zuhanyozni. A hátamat bekentem a Todoroki-tól kapott krémmel és pizsamámat magamra kapva mentem vissza szobámba, ahol bemásztam ágyamba. A fejemet párnámra hajtottam és becsukva szemeimet tértem nyugovóra.

(A hibákért bocsánat.🙏)