Úgy vettem észre, hogy Todoroki-t egy cseppet sem zavarja ez a helyzet. De nekem kezdett kínossá válni, így gyorsan hátrébb léptem.
- A-akkor menjünk enni!- nevettem fel feszülten és megindultam az ajtó felé.
Szerencsére még páran ettek, ezért mi is kiválasztottuk az ebédnek valót és leültünk egy üres asztalhoz. Én szokásosan Katsudon-t kértem Todoroki-kun pedig Soba-t. Iida-ékat nem láttam szóval biztosan végeztek már.
- Jó étvágyat.- mondtam Todoroki-nak és falni kezdtem ebédem.
- Oh istenem. Ez annyira finom!- olvadoztam a számban lévő finomságtól.
- Nem tudnám megunni.- néztem a mellettem lévő fiúra aki csak a megszokott nézésével figyelt.
- Meg akarod kóstolni?- kérdeztem mire csak meghúzta a vállát.
Mertem egy kicsit kanalamra, de úgy hogy minden legyen rajta és a kezemet az evőeszköz alá tartva toltam a felemás hajú szájához. Egy kis hezitálás után lassan szájába vette majd mosolyogva vártam véleményét.
- Na milyen?- vártam válaszát.
- Nem rossz.- mondta.
- De nekem akkor is a Soba lesz a kedvencem. Te megszeretnéd kóstolni?- nézett rám kérdőn.
- Aha.- bólogattam majd amit adott gyorsan meg is ettem.
- Aaah. Ez is nagyon finom.- néztem a fiúra aki homlokát fogva bámulta az evőpálcikáját.
- T-Todoroki-kun...jól érzed magad?
(A hibákért bocsánat.🙏)
YOU ARE READING
Az enyém vagy!
Fanfiction-- Szünetel -- Boku no hero akademia átlagos változata, ahol nem rendelkeznek különleges képességekkel. Ha van kedved olvass bele! 😁
