Csak zavartan bámultam a cipőmet érezve az engem szuggeráló fiút. Ha szemmel olvasztani lehetne nekem már régen lyuk lenne a fejem közepén.
- Nem is áll neked rosszul az ázott haj.- szólalt meg hirtelen a felemás hajú.
- Cuki.- mondta mikor elém állt és ujjaival birizgálni kezdte nedves tincseimet.
- C-cuki?- emeltem rá tekintetem, de a szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megpillantottam a magas fiút.
- A cuki jelző nem fiúkra illik.- néztem el oldalra.
- Akkor mondjam inkább azt, hogy helyes vagy.- fogta meg államat és maga felé fordította fejemet, hogy szemeimbe nézhessen.
- T-Todoroki-kun....mindjárt becsöngetnek.- toltam el a fiút és megindultam a padok felé.
Annak ellenére, hogy erősen figyelte minden mozdulatomat levetettem a vizes göncöket magamról és átvettem a tesi ruhámat. Egy fokkal jobban éreztem magam a száraz ruhában.
- Todoroki-kun, megvárjalak?- fordultam az öltözködő fiú felé, de mint ha meg sem hallott volna.
- Todoroki-kun?
- Azt mondtad mindjárt becsöngetnek. Menjél csak. Engem nem kell megvárni.- mondta rám se nézve.
- Ahm...r-rendben.- mentem ki a helyiségből és becsukva az ajtót indultam meg a teremhez.
A gondolatok csak kavarogtak a fejemben. Todoroki-nak igencsak rossz kedve lett hirtelen. Talán megbántottam valamivel? Nem állt szándékomban. Bocsánatot kell kérnem tőle.
(A hibákért bocsánat.🙏)
YOU ARE READING
Az enyém vagy!
Fanfiction-- Szünetel -- Boku no hero akademia átlagos változata, ahol nem rendelkeznek különleges képességekkel. Ha van kedved olvass bele! 😁
