Az enyém vagy!

😳|23.|😳

Eljött a péntek reggel ami nem volt valami ragyogó. Az eső szakadt és patakként folyt a csatornákba.

Esernyőm szépen kifordult útközben, én pedig rendesen megáztam. Rajtam kívül már mindenki megérkezett a suliba. Habár....Todoroki-t nem látom, de a cuccai itt vannak.

- Jézusom, Deku!- jött felém Uraraka.
- Teljesen eláztál.- mondta miután tetőtől talpig végigmért amitől zavarba jöttem.

- Oh, igen. Kifordult az esernyőm és mire sikerült megcsinálnom ez lett a vége.- hadartam el összevissza nézve.

- Midoriya, nem lenne jó ha megbetegednél! Menj és vedd át a testnevelés ruhádat!- szólalt meg Iida-kun.

- Rendben Iida-kun.- mosolyogtam az említett fiúra.
- Szólnátok a tanárnak, ha egy kicsit késnék?

- Persze Deku.- bólogatott barátnőm egy mosoly kíséretében.

Gyorsan lementem az öltözőbe viszont hallottam, hogy van bent valaki. Lassan benyitottam és bekukkantottam. A helyiségben Todoroki tartózkodott és éppen vette le a felsőjét. Izmos felsőteste rögtön szemet szúrt amit alaposan megfigyeltem. Eddig soha sem láttam mikor tesihez készülődtünk, valahogy mindig ő van előbb készen.

- Azt hittem csak Mineta olyan perverz, hogy meglessen másokat.- zökkentett ki gondolataimból a felemás hajú.

- Oh én..én csak. Öhm....- kaptam el róla tekintetem szégyentől vöröslő fejjel.
- E-eláztam és jöttem átvenni a ruhámat.- magyaráztam arcomat piszkálva.

- Ezért bujkálsz?- nézett rám olyan csábos mosollyal amit nem tudtam hová tenni.

- S-sajnálom. Nem állt szándékomban bujkálni....- hajtottam le fejemet egyrészt azért, mert szépen beégtem, másrészt pedig, mert nagyon zavarban vagyok.

(A hibákért bocsánat.🙏)