Az enyém vagy!

💢|3.|💢

Óra után reggelimet falva szokásosan barátaimmal beszélgettem. A téma a holnapi program.

- Nekem rengeteg régi játékom van, amit szívesen odaadok a gyerekeknek.- ugrándozott mosolyogva barátnőm.

- Szintén!- emelte fel kezét Iida.
- Már évek óta gyűjtögetem a haszontalan kacatokat az ilyen alkalmakra. Végre jó szívvel elajándékozhatom a szerencsétlen gyerekeknek.- igazította meg szemüvegét.
- Midoriya, most végre te is kiürítheted a szobádat a sok All might-os holmiktól.

- Tessék?- esett ki kezemből szedvicsem ami a földön landolt.

- Midoriya, a szedvicsed! Szedd fel rögtön míg valaki el nem csúszik rajta!- utasított Iida heves hadonászással.

Mikor hajoltam le, hogy felvegyem Denki éppen arra jött és rálépve szépen szólva jól hanyatt vágódott. A cipője lerepült a lábáról és telibe találta Bakugo fejét.

- Ez meg ki a faszom volt?!- kiáltotta el magát a fiú és egyből felém pillantott.

- Ebből baj lesz.- mondtam egy hatalmas nyelés közben.

Denkit gyorsan felsegítettem és bocsánatot kértem, mert miattam esett el. A kilapított kajám pedig kidobtam a szemétbe.

- Rohadt Deku!!- hallottam meg hátam mögül Kacchan dühös hangját, mire teknősöket megszégyenítve húztam be nyakamat.
- Most kinyírlak!- ragadta meg galléromat és erőből levágott a földre.

Igen. Bakugo-t nem is említettem. Mikor nagyon kicsik voltunk ő volt a legjobb barátom és mindig felnéztem rá. Viszont általános óta megváltozott és folyamatosan bántott. És most, hogy egy gimnáziumba jöttünk csak mégjobban megutált.

(A hibákért bocsánat.🙏)