Az elején még párszor nekünk jöttek, de egyre jobban belejöttem a vezetésbe és szinte mindenkit kikerültem. Viszont egyszer nem figyeltem és Midoriya felől kaptunk egy hatalmas löketet ami majdnem kirepített minket a járműből.
Reflexszerűen befeszültek az izmaim, hogy a helyemen tartsam magam viszont Midoriya szépen szólva jól nekem vágódott. Remélem nincs nagy baja.
- Midoriya, jól vagy?- kérdeztem meg mikor láttam, hogy a fejét fogja.
- Nagyon megütötted magad?
- Jól vagyok, nyugi.- fordult felém vigyorogva, de a fejét még mindig fogta.
- Egy kicsit hirtelen ért az előbbi.
Ezután folytattuk a kocsikázást, de már sokkal óvatosabb voltam. A menet lejárta után bekukkantottunk egy kisebb szuvenír boltba. Pár dologgal hagytuk el, de nem így terveztük. Eredetileg csak megakartuk nézni, hogy mik vannak, de a kis szeplős felfedezett néhány All might-os holmit.
- Akkor most menjünk a tükörlabirintusba!- mondta a zöld hajú.
- Te nem vagy még éhes?- vontam kérdőre a mellettem battyogó fiút. Már egy jó ideje nem ettünk.
- Még nem.- indult volna el, de hirtelen megszólalt az egyet nem értő hasa.
- A hasad nem ért veled egyet.- nevettem fel a vörös arcát látván.
- Ne legyél zavarban emiatt. Gyorsan harapunk valamit és utána jöhet a labirintus.
- Rendben.- bólintott már rendes arcszínével, de a füle hegye még mindig piros színben éktelenkedett amitől felfelé görbült a szám.
(A hibákért bocsánat.🙏)
VOCÊ ESTÁ LENDO
Az enyém vagy!
Fanfic-- Szünetel -- Boku no hero akademia átlagos változata, ahol nem rendelkeznek különleges képességekkel. Ha van kedved olvass bele! 😁
