Az enyém vagy!

🚗|44.|🚗

A nagy gondolkozásomból Midoriya zökkentett ki azzal, hogy nekem jött hátulról amitől majdnem elestem, de még időben megtartottam az egyensúlyom.

- Jaj, ne haragudj Todoroki-kun! Elszámoltam magam, ezt nem így terveztem.- magyarázta pirosló arccal.

- Semmi baj.- mosolyodtam el halványan.
- Most merre menjünk?- néztem rá kérdőn mire szétnézett egy kicsit.

- Hm....szerintem most te válassz. Te mit akarsz kipróbálni?- fordult felém egy apró mosollyal arcán.

- Őszintén, míg vártam rád kiszúrtam a dodzsemet. Mindig is kiszerettem volna próbálni. Mit szólsz hozzá, legyen az a következő?- kérdeztem meg az említett játék felé mutatva.

- Benne vagyok. Viszont én nem nagyon tudom irányítani a kocsit. Esetleg nem lenne baj, ha egy kocsiban ülnénk?- pillantott rám majd a cipőjét kezdte el vizslatni.

- Dehogy lenne baj.- nevettem el magam.
- Akkor menjünk!- fogtam meg Midoriya igencsak vékony csuklóját és a dodzsemekig el sem engedtem.

Mikor sorra kerültünk gyorsan elfoglaltuk az egyik kocsit, majd a nemrég vett zsetont bedobtam az elektromos kisautóba. Először a kis brokkoli volt a kormánynál. Viszont nagyon sokan voltak és többször is belénk jöttek.

- Todoroki-kun, inkább átadom neked a kormányt. Ez nekem nem megy.- dőlt az ülésnek így képtelen voltam átvenni az irányítást.

Az elején még párszor nekünk jöttek, de egyre jobban belejöttem a vezetésbe és szinte mindenkit kikerültem. Viszont egyszer nem figyeltem és Midoriya felől kaptunk egy hatalmas löketet ami majdnem kirepített minket a járműből.

(A hibákért bocsánat.🙏)