Yamada-sensei éppen beleélve tartotta az angol órát viszont én egyáltalán nem tudtam rá figyelni. Csakis Todoroki-n járt az eszem. Olyan lehangolt mostanában. Talán összeveszett valakivel?
A nagy gondolkozásomból az ébresztett fel, hogy sensei fejbecsapott a könyvével. Az osztály csak halkan kuncogott ezen. Még Todoroki is elmosolyodott egy kicsit, de mikor ránéztem rögtön elkapta a tekintetét rólam.
- Midoriya, mégis hol jársz te? Már vagy ötször szóltam neked.- tette keresztbe kezeit a sensei.
- Ahm...n-nagyon sajnálom sensei.- vakartam meg tarkómat kínomban.
- Többet elő ne forduljon.- mondta és ezzel folytatta az órát.
- Ez annyira égő.- suttogtam magamnak egy könyvvel takarva szégyentől pirosló arcomat.
Ezután viszonylag gyorsan elteltek az órák. Hamarosan mehetünk ebédelni és utána pakolhatjuk ki az asztalokat. Sajnos Todoroki-val nem tudtam beszélni, mert mire megszólítottam volna Momo mindig lelépett vele. Mindegy is.
- ...ku. Deku!- hallom meg, hogy szóltak és megpillantom az előttem hadonászó Uraraka-t.
- T-tessék? Mondtál valamit?- néztem a lányra.
- Csak kérdeztem, hogy jössz-e ebédelni.
- Már vége az órának?- lepődtem meg.
- Már vagy 5 perce. Nagyon elbambultál. Minden oké?- szegezte rám aggódó tekintetét.
- Aham. Bocsi csak egy kicsit fáradt vagyok.- nevettem el magam.
- Menjetek csak előre Iida-kunnal, én is mindjárt megyek.
- Rendben.- mosolygott rám kedvesen és az ajtóban váró szemüveges barátunkkal el is ment.
- Ma nem is ettem...akkor miért nem vagyok éhes? És mintha a hasam is fájna egy kicsit.- mondtam magamnak abban a hitbe, hogy rajtam kívül senki más nem tartozkodik a teremben.
(A hibákért bocsánat.🙏)
ČTEŠ
Az enyém vagy!
Fanfikce-- Szünetel -- Boku no hero akademia átlagos változata, ahol nem rendelkeznek különleges képességekkel. Ha van kedved olvass bele! 😁
