Az enyém vagy!

😣|15.|😣

Azt hiszem Todoroki beteg, mert nagyon piros az arca. A kezemet homlokára vezettem, hogy megállapítsam nincs-e láza.

- M-Midoriya...mégis mit csinálsz?- fordult felém ijedten.

- Én csak...megnéztem, hogy lázas vagy-e. Nagyon piros az arcod.- néztem rá értetlenül.

- Jól vagyok. Együk meg az ebédet és menjünk.- tudta le ennyivel az egészet és folytatni kezdte az evést.

Én is így tettem, de legbelül aggódtam a fiú miatt. Fogalmam sincs mi baja lehet, de valahogy ki kell derítenem. Nem akarom őt így látni.

Miután mindenki befejezte az étkezést lassan kezdtük kihordani az asztalokat. Én Iida-kunnak segítettem Uraraka pedig Tsuyu-nak. Mivel a B-sek is besegítettek pár órán belül készen is voltunk. A hozott holmikat pedig szépen kikészítettük.

- Úgy látom végeztetek.- jött ki Aizawa-sensei.
- Amíg nem jönnek a gyerekek ti nyugodtan elfoglalhatjátok magatokat. Viszont mindenki legyen itt 3-ra.- mondta és elment.

- És mit csináljunk srácok?- kérdezte Uraraka.
- Nekem semmi ötletem.

- Üljünk le valahova és beszélgessünk.- vetette fel az ötletet Tsuyu.

- Nekem oké.- egyezett bele barátnőm.

- Én is maradnék az ötlet mellett.- magyarázta szemüveges barátom.

- Akkor keressünk egy árnyékos helyet és csevegjünk egy kicsit.- ugrándozott Uraraka.

Már egy ideje dumálunk, de nemigazán bírok a többiekre figyelni. Még mindig nyugtalanít a dolog, hogy semmit sem tudok Todoroki-ról.

- Föld hívja Midoriya-t! Itt vagy?- legyezett kezeivel arcom előtt a zöld hajú lány.

- Oh...i-igen, de azt hiszem elmegyek a mosdóba.- mutogattam az épület felé.
- Majd jövök.

- Jól van. Egy kicsit mosd meg az arcod, hogy felébredj.- javasolta a két lány.

- Értettem.- küldtem feléjük egy halvány mosolyt.

(A hibákért bocsánat.🙏)