Az enyém vagy!

😗|47.|😗

Miután fizettem elsétáltunk a közelben lévő szökőkúthoz és helyet foglalva annak szegélyén fogyasztottuk el a vett ételeket.

- Ez nagyon finom volt.- szólalt meg hirtelen a kis brokkoli lenyelve az utolsó falatot is.
- Akkor megyünk a labirintusba?- nézett rám várakozva.

- Egy pillanat.- mondtam közelebb csusszanva a fiúhoz és hüvelykujjammal letakarítottam maszatos arcát amin kissé meglepődött.
- Most már mehetünk.- álltam fel és a zöld hajút felsegítve indultunk el újabb célunk felé.

A tükörlabirintusból igencsak nehezen jutottunk ki. Szerencsémre nem nagyon mentem neki a tükörnek, de ez Midoriya-ról nem mondható el. Szegénykém egy csomószor lefejelte aminek egy hatalmas folt lett az eredménye.

- Jól vagy Midoriya?- vontam kérdőre a mögöttem ballagó fiút.

- Megvagyok. Egy kicsit fáj a homlokom, de majd elmúlik.- nevetett fel erőltetetten.

- Na mutasd a homlokod.- mentem közelebb majd eltűrve haját állapítottam meg, hogy piros. Egy apró puszit nyomtam rá mire a szeplős teljesen ledermedt.
- Öhm...én szerintem elmegyek a mosdóba.- léptem hátrébb.
- Te jössz?

- N-nekem nem kell, én majd...itt megvárlak.- mondta egy kavicsot rugdalva.

- Rendben.- és ezzel elindultam a közelben lévő mellékhelyiséghez.

A kisebb épülethez érve bementem a férfiaknak kijelölt helyiségbe és elvégezve dolgomat indultam is vissza az én brokkolimhoz. Viszont nem egyedül volt.

(A hibákért bocsánat.🙏)