A vidámpark olyan 20 percre van a mozitól. Még mielőtt elindultunk volna Midoriya elment a mosdóba. Miután végzett ráérősen mentünk új úti célunk felé.
Egy ideig csendben haladtunk egymás mellett. Egyikőnk sem tudott mit felhozni. Egy kicsit feszült is voltam emiatt.
- Meddig maradunk a vidámparkban?- szólalt meg hirtelen a kis szeplős.
- Nem tudom. Majd meglátjuk.- válaszoltam szemeibe nézve, de gyorsan elkapta a fejét. Ez egy kicsit fura volt..
Ezután ismét nem szóltunk semmit. Megérkezve a vidámparkba beálltunk a kígyózó sorba majd mikor mi következtünk, vettem két belépőt.
- Mit próbáljunk ki először?- fordultam a nézelődő fiú felé.
- Vagy előbb harapjunk valamit?
- Menjünk elsőnek a körhintához!- ragadta meg karomat és maga után kezdett húzni.
- Gyere, gyere!- ugrándozott izgatottan, mint egy kis gyerek.
- Oké, oké.- nevettem el magam a fiút látva.
Én csak egy körre mentem, de Midoriya ragaszkodott még egy menetre. Látszólag nem zavarta, hogy inkább kiskorúak vannak rajta. Lentről néztem, ahogy gyermekies mosollyal az arcán integet nekem. Még pár képet is lőttem róla sunyiba.
Míg vártam a kis szeplősre egy kicsit körbenéztem. A körhinta környékén volt célba lövés, horgászás, egy kisebb vasút a gyerekeknek és....dodzsem! Mindig is kiakartam próbálni, de soha sem engedtek el. Apám mindig az mondta, hogy "a tanulásra koncentráljak ne ilyen haszontalan dolgokra". Idegesítő.
(A hibákért bocsánat.🙏)
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Az enyém vagy!
Фанфик-- Szünetel -- Boku no hero akademia átlagos változata, ahol nem rendelkeznek különleges képességekkel. Ha van kedved olvass bele! 😁
