Az enyém vagy!

🕞|5.|🕞

A nap gyorsan eltelt. Most lett vége az utolsó órának is. Az osztály nagyrésze már elhagyta a termet. Uraraka-ék is indulásra készen állnak.

- Deku te nem jössz?- vártak rám az ajtóban barátaim.

- Öhm. Nekem még van egy kis elintézni valóm. Nyugodtan menjetek csak.- magyaráztam.

- Oh. Értem.- mosolygott rám féloldalasan a lány.

- Midoriya, te egy becsületes diák vagy! Még suli után is maradsz tanulni!- szólt hozzá Iida.

- Persze...tanulni.- motyogtam az orrom alatt.

- Akkor majd holnap.- intettek nekem és az ajtón kilépve el is tűntek.

Mióta megfájdult a hátam fel sem álltam. Nem hiszem, hogy sikerülne hazamennem. Max ha a földön mászok.

- Hha...- sóhajtottam feszülten.
- Mégis mit tegyek?- kérdeztem magamtól.

- Ennyire fáj?- hallottam meg egy ismerős hangot.

- T-Todoroki-kun!- ijedtem meg.
- Te még itt vagy? Azt hittem te is hazamentél.- vakartam meg tarkóm.

- Hoztam gyógyszert.- mutatta fel a kezében lévő dobozkát.

- Oh...k-köszi. Nem kellett volna.

- Vedd le a felsőd.

- T-tessék?- döbbentem le.
- Miért vegyem le?

- Hogy megnézhessem a hátad.- jött felém.
- Vagy szeretnéd, hogy én vegyem le rólad?

- N-nem, dehogy. Leveszem én.- kezdtem el kigombolni az ingem és lassan levettem.

(A hibákért bocsánat.🙏)