Az első óránk matekkal kezdődött. Nem mondom, hogy rossz vagyok belőle, de maradjunk annyiban, hogy nem áll közel a szívemhez.
Mikor vége lett, fellélegezve nyugodtam meg, hogy jövő hét után már csak iskolakezdéskor fogok vele újra találkozni.
Azt hiszem csak két hét van vissza a suliból és a végén már nem nagyon fogunk tanulni.
Szünetben kerestem Todoroki-t. Megint Momo-val volt, de, most odamentem hozzájuk. Viszont....a felemás hajú fiú telefonos ügyekre hivatkozva elment.
Egy kicsit lehangol a tudat, hogy megbántottam valamivel. Most, hogy kérjek bocsánatot tőle, ha esélyt sem ad rá? Rosszul vagyok.
- Midoriya, minden rendben van?- kérdezte az engem bámuló magas lány.
- Igencsak elsápadtál.
- Őszintén?- pillantottam rá.
- Egy kicsit rosszul lettem. De biztosan jobban leszek.
- Azért jobbnak tartanám, ha lemennél a gyengélkedőbe Shuzenji-sensei-hez.- javasolta a lány.
- Kibírom.- legyintettem kezemmel majd visszamentem a terembe.
Mindenki lassacskán betévedt a terembe és a tanár megérkezte után elkezdődött az óra. Angol van és Yamada-sensei figyelmeztetett az előző alkalommal, hogy figyeljek, de ez a szúró érzés nem marad. Szörnyen érzem magam és az, hogy fáj a gyomrom csak még rosszabb. Megpróbálom kibírni a nap végéig.
(A hibákért bocsánat.🙏)
YOU ARE READING
Az enyém vagy!
Fanfiction-- Szünetel -- Boku no hero akademia átlagos változata, ahol nem rendelkeznek különleges képességekkel. Ha van kedved olvass bele! 😁
