Bulletproof||Yoonkook

2.rész

  Taehyung a lány kezét szorongatva hirtelen meg állt.
-Mi az? - morogta Jungkook.
Homlok ráncolva figyelte őket.
-Jiu, mire készültök?
Volt egy sejtése, de a lánytól akarta hallani. Lassan mellé lépkedett, majd álla alá nyúlt, hogy a szemébe nézhessen.
-El akarok tűnni. - sóhajtott a lány el rántva a fejét, Taehyung-ra nézve.
A fiatal férfi csak bólintott, majd ki húzta magát és Jungkook elé állt.
-El fogom őt vinni innen, joga van a normális élethez.
-Az apja üldözni fog titeket, el fognak kapni, téged ki nyírnak, őt meg majd hozzá kényszerítik valami idegbajos faszhoz. Szerinted ez normális?
-Nem kapnak el.
-Tegyük fel hogy nem! Örökké menekülnötök kell majd. Vajon mindig annyira fogod szeretni, hogy ezt bírni fogod? Vagy ez normális?
-Majd az unoka bátyám segít. Vannak eszközei.
-Jó! - egyezik bele Jungkook - akkor menjünk az unokabátyádhoz. Most!
   Meglepetten néztek rá, de végül Tae egy váll rántással indult, maga után húzva a lányt.
   Csendben mentek, vigyázva hogy ne üssenek zajt.
Jungkook közben végig azon agyalt vajon mennyire lehet komoly a két fiatal szándéka.
  Jó félórás gyaloglás után egy kertes ház előtt álltak meg. Jungkook érdeklődve figyelte a szépen rendezett előkertet, amiben az éj sötétje ellenére is látszottak a virágok.
  Taehyung előre ment, még mindíg a lány kezét szorongatva, nyomukban Jungkook-al.
  Ahogy be mentek mintha mocorgást hallottak volna, majd a sötét lakásban egy mély, rekedtes hang szólalt meg.
-Ha meg mozdulsz, szét lövöm a fejed!
Hirtelen lett világos, mire hunyorogva nézték fogadójukat.
  A férfi alacsonyabb volt a két érkezettnél.
Vékony testalkatú, de trikója alól ki villanó karja(amivel pisztolyt tartott rájuk)elég izmosnak igérte a fickót.
  Jungkook érdeklődve figyelte. Hófehér porcelánszerű bőrét, résnyire szűkült barna cicaszerű szemeit, mentazöld haját.
-Taehyung, hol a francba voltál? - mordult a fiatalabbra, aki kissé meg szeppenten nézett rá.
  Nyoma sem volt az előbbi határozott ifjúnak.
-Bocsáss meg hogy nem szóltam, de meg akadályoztál volna, hogy érte menjek.
-Balfasz! - morogta, majd a másik fiatalra nézett. - Ki a tag?
-Yoongi, figyelj csak... Jungkook segítségével hoz...
-Mi?
-Te vagy Min Yoongi? - kérdezte a fekete hajú.
  Ez baj, nagy baj. Fel készült rá, hogy akármikor elő vegye a fegyverét, ha kell.
-Jungkook.. Jeon Jungkook! - Ízlelgette az alacsonyabb a nevet. - Tudod... akár le is puffanthatnálak.
-Hyung, segített ki hozni Jiut. - Állt elé Taehyung.
-Mindenképpen ki hozta volna. - Mondta gúnyosan Yoongi, de azért le engedte a fegyvert tartó kezét.
A konyhába vette az irányt, ami egy légtérben volt a nappalival.
-És, mégis mi a terved? Bele gondoltál abba, hogy ezek után üldözni fognak titeket?Lehet meg is halsz, a csajt meg hozzá adják valami elmerottyant vén faszhoz aki rajta éli majd ki degenerált hajlamait. De ha nem is, akkor vajon képes leszel egész életetben őt bújtatni?
   Három meglepett szempár meredt rá.
-Jungkook is ezt mondta! - sóhajtott végül Taehyung.
-Mert fasza esélyeitek vannak! - Mordult idegesen Jungkook.
Yoongi el gondolkodva figyelte a magasabbat.
  Nem ilyennek gondolta a maffia vezér jobbkezét.
   Valami nagydarab, groteszk csávót képzelt, tele tetkókkal, piercingekkel, meg vágásokkal.
  Ellenben itt van egy még szerinte is meglepően jóképű, karcsú, mégis megfelelően kidolgozott izmokkal rendelkező fiatal férfi, akinek szinte gyermekien ártatlan arca lenne, ha a férfias vonások nem jelentek volna meg rajta.
  De a tekintete igenis azt sugallja, hogy ez a srác túl sok mindent meg élt már.
  Egy maffia tagjaként biztosan nem fenékig tejfel az élete.
-Nézd, értem hogy szerelmes vagy. De meggondolatlan is. - lépett hozzájuk, kezében egy pohár ásványvízzel, amit a lány kezébe nyomott.
Jiu hálásan el fogadta majd meg is itta egyből.
-Gyere, adok ruhát, törölközőt. Zuhanyozz le. Ne aggódj, nem fogom hagyni hogy bajotok essen.
   A lány hálásan bólogatott, majd el vonult.
-Talán én jobban tudok most segíteni. - Szólalt meg Jungkook. A nyomozó érdeklődő tekintete rá szegeződött, majd szemeivel jelezte , hogy üljön le.
-Hallgatlak! - Foglalt helyet vele szemben, míg Taehyung Jungkook mellett kapott helyet.
  Nem szívesen tette, de úgy gondolta talán egy esélyt adhat a férfinak.
-Van valaki, aki segíthet. De... akkor soha nem térhettek vissza. A tag neve tabu, számotokra nem létezik, nem is láttátok! Csak akkor viszlek el hozzá, ha ezt be tartjátok. És.. én nem is láttalak, ott se voltam, nem tudok a szökésről. Én le fogom tagadni, hogy ismerlek titeket. - mutatott rájuk. - Nekem még van egy kis elintéznivalóm itt, úgyhogy amíg nem végeztem nem ajánlom, hogy keresztbe tegyetek nekem.
  Keményen nézett a nyomozó szemébe, de az csak csendben, el gondolkodva figyelte őt.
-Miféle dolgod? - Kérdezte csendben.
-Az én gondom, az én dolgom!
  Taehyung fel sóhajtott.
-Rendben - mondta Yoongi - mikor megyünk?
-Amint Jiu végzett. Addig jelzek a tagnak.
Ti pedig fessétek át a hajatokat Jiuval!
-Rendben! - pattant fel Taehyung és már el is tűnt.
-Iszol valamit? Van alma meg narancslé...
-Csak vizet iszom! - Jött a válasz, mire a nyomozó felvonta szemöldökét.
  Egyre furább ez a tag.
-Tudja valaki, hogy hova indultál? - Kérdezte végül vendégétől.
-Nem szokásom beszámolni senkinek az életemről!
Egyenes válasz és hiába volt az egyik leghíresebb maffiabanda első embere, a nyomozó valamiért mégsem érezte magára nézve veszélyesnek.
   Tekintete elidőzött a férfi kezén amivel átvette a poharat, hosszú kecses ujjain és hirtelen furcsa bizsergést érzett a szíve táján.
  Homlomráncolva fordult el. Nem érzett még hasonlót, ezért ijedten gondolt arra talán valami gond lehet a szívével.
-Baj van? - hallotta meg a háta mögül.
  Meg rázta a fejét majd vissza fordult úgy nézett rá.
-Nem lesz semmi bajuk. Gondoskodom róla!
  Nem értette miért, valahogy mégis bízott a másikban.
  Bólintott majd inkább ő is ivott egy pohár vizet, remélve hogy a gerlepár hamar végez.