Bulletproof||Yoonkook

18.rész

Yoongi pov :

-Azért azzal ugye tisztában vagy, hogy mekkora szarban vagy, ? - tette fel ezt az igen fantasztikus költői kérdést Jin összevissza hadonászva.
   A rendkívül jóképű férfi a kanapémon ült, mellette Adoniszom terpeszkedett teljesen ellazulva.
Ma nem mentem be dolgozni, Hobi tartotta a frontot, mint már én is neki. Inkább vele maradtam. Jin pár perce érkezett, majd egyből ebe foglalta a kanapémat.
 Jungkook szemeit le sem véve rólam nyalta meg olykor a száját, engem ezzel az őrületbe kergetve.
-Vagy a dutyiban fogod végezni, vagy a Fekete Rózsa fogy ki nyírni.
-Chh... - megint előtört a cinikus énem. Most hogy Tae nincs mellettem valahogy nem is nagyon tud érdekelni hogyan alakul a jövőm.
  Amúgy sem akarok szottyadt vén seggként elpatkolni a nyakamon 56 macskával!
-Ugyan kinek hiányozn...
-Nekem! - Egyszerre ejtették ki. Én meg meg lepetten pislogtam ahogy egyszerre dőltek előre, egyformán oldalra billentett fejjel, ugyanazzal az arc kifejezéssel.
-És ha nem lennél mi lenne Areummal?
-Areum? - csattant fel Jungkook! - Neked van barátnőd? Nekem mikor akartál szólni?
-Jesszusfasza! - nyögtem fel. Mi ez a féltékenységi jelenet itten kérem?
-Bazdmeg! - csattantam immáron én is. - Ő Hoby kislánya. A keresztlányom!
  Jungkook oldalra billentett fejjel figyelt, majd halkan fel sóhajtott.
-Figyelj baba, csa....
-Ti dugtatok? - pattant fel Jin mint akit darázs csípett.
-Mii? - horkantam fel. - Dehogy is!
-Le szoptam őt! - jelentette ki Jungkook hanyagul hátra dőlve a kanapén, karját felcsapva annak háttámlájára, lazán keresztbe tett lábakkal.
   Hirtelen köhögési roham tört rám, mire mindketten oda ugrottak.
  Ahogy alább hagyott a köhögés Jin durcásan nézett rám.
-Mit nem adnék érte, ha az én életembe is fel bukkanna egy ilyen görög isten. Simán térdre borulnék a slicce előtt.
-Mii? - kérdeztük egyszerre, Jint bámulva. Na jó, ez azért már enyhén szólva is ciki, nekem.
-Csinálok teát! - jelentette ki Jin, majd el vonult a konyha irányába. Jungkook meg fogta a kezem és maga mellé húzott a kanapéra.
-Sajnálom, ha hülye vagyok. Sajnálom ha meg ijesztelek. Sajnálom hogy miattam azt tetted.. szóval azt. De mióta ismerlek mintha fel szabadult volna bennem valami. Vagy valaki, akit eddig nem ismertem. Fontos vagy nekem...
   Lestem rá mint hal a szatyorban. Ez felért egy majdnem szerelmi vallomással, nem? De!
   De én most akkor erre mit mondhatnék. Esetlenül tördeltem az ujjaimat, ahogy azon gondolkodtam mit is érzek én.
  Én a kemény zsaru, a mindig érzéketlen Min Yoongi!
-Te is fontos vagy nekem! - nyökögtem végül.
   Boldog mosolyt villantott, majd magához rántott és vadul csapott le ajkaimra.
  Imádtam!
Minden rezdülését, érintését, mosolyát, mindenét imádtam. Észre sem vettem és a mindenem lett.
  Jin szakította félbe csókunkat, mikor be szambázott a kezében egy tálcával, amit a kanapé melletti asztalkára rakott.
  Mohón kaptam az egyik csésze után, hiszen elég zaklatott voltam. Kapóra jött a meleg nyugtató nedű!
  Hihetetlen jól esett ahogy szétáradt testemben a melege.
-Azt hiszem ma már nem megyek haza! - jelentette ki Jin. Ezt gyakran el játszotta, így most sem volt különösebben furcsa kijelentése számomra. - Összeütök valami vacsit!Mindjárt sötétedik!
  Ezzel ki vonult a konyhába, míg én be kapcsoltam a tv-t, egyből a hír csatornára kapcsolva. Rossz beidegződés volt ez már, de zsaruként nekem minden infó többet mutat mint egy átlag embernek.
-Tudod! - szólalt meg mellettem Jungkook-ki fogok szállni!
  Meglepetten fordultam felé, figyelmesen tanulmányozva arcát, hátha abból kiolvashatok valamit, mert nem tudtam el dönteni viccel-e.
-Onnan nem tudsz csak úgy kilépni! - ráztam fejet végül. - Nem fogják hagyni!
-Changbint is viszem! - folytatta, mintha meg sem hallotta volna mit mondok.
-Remek! - mondtam gúnyosan, majd fel álltam és inkább kisétáltam Jinhez.
  Jó is lenne ha csak úgy ki szállhatna, de Lee Kangwo ezt úgysem fogja hagyni. Mindig lesz valami amivel ott tarthatja, ha meg már elege lessz, meg öleti.
  Ez így működik! Hiszen az alvilágnak nincs romantikája, ott nincs szerelem, csak pénz és érdek. Ha ki akarsz szállni ki szállhatsz... koporsóban!
   Ahogy el készűlt az ínycsiklandó vacsi, az asztalhoz telepedtünk és nem győztük Jint dicsérni.
  Ez a srác szakácsként is sokra vinné.
  Hangos telefon csengésre ugrottunk meg, ami Jungkook dzsekijének zsebéből jött.
  A srác kényelmesen lépdelt kabátkájához, majd lustán füléhez emelte a telefont.
-Igen Nam?
  A vonal túlsó felén valaki magyarázott, mire Jungkook feszülten nézett ránk.
-Biztos vagy benne? - Kérdezte. - Jó... jó, azonnal megyünk! Mit? Csak vigyázz magadra!
-Hobi és a családja bajban vannak.
-Mi? Honnan tudod? - Kaptam el karját, de ki rántotta azt kezeimből és már a bejárat előtt is toporgott.
-A közeli plázában vannak, csakhogy társaságuk van!
-Kik? - kapkodott Jin is. Jungkook nem válaszolt, csak ki rohant az ajtón,velünk a nyomában.
  Kocsiba vágódtunk, majd a telefont ki hangosította.
-A zsaru most ment ki az épületből, de ketten a nyomába szegődtek! A másik kettő itt maradt , a nőt és a kislányt figyelik.
  Dühösen szisszentem, miközben azon agyaltam hogy ez tényleg R.M hangja-e.
-Ha jól hallottam Jung a kapitányságon hagyott valamit.
-A pláza útba esik dobjatok ki! - szólt Jin a hátsó ülésről! - Ti menjetek Hoshi után.
-A lila hajamról meg ismersz! - hallatszitt a telefonba, majd szét kapcsolt.
A pláza előtt meg se álltam, mert Jin ahogy lelassítottam már feltépte az ajtót és ki ugrott. Hihetetlen fazon. A legjobb zsaru, ő mégis inkább hullákkal suttogót játszik.
  Még láttam ahogy át vág a parkolón.
De most inkább Hobiért aggódtam, ugyanis nem vette fel a telefont.
  Tudtam hogy a lányok jó kezekben lesznek!