Bulletproof||Yoonkook

6.rész

-Csendesebben már! Vannak szomszédaim is!
Két oldalról fogjuk a hullazsákot, amiben épp a csajt vonszoljuk be a nappalimba.
Haláli jó buli, egy hullával teli hullazsákot cipelni a halálosan komoly új haverommal, aki halálian néz ki izzadtan. Ja miii?
-Te sem a leghalkabban nyögsz! - morogja, ahogy a lábával be rúgja maga mögött az ajtót.
Már épp a villanyt kapcsolnám, mikor a nappaliban világos lessz.
Ma már másodjára kapom elő szüzies sikkantásom, ahogy a zsákot hirtelen elengedem, megpördülve a tengelyem körül, mire Jungkook a súllyal küszködve padlót fog.
-Mi a baszott faszom folyik itt?
Hoseok karba tett kézzel néz felváltva minket és a zsákot.
-Ez ki? És mi van a zsákban?
-A pasija vagyok! - hörgi Jungkook spontán.
-Krumpli! - kontrázok én is, majd meglepetten pislogok Jungkookra. Jól hallottam? Azt mondta a pasim ?
-Krumplit cipelsz este 11-kor a pasiddal?
Na jó ez elég bizarr!Most szépen elmondod mi folyik itt! És Tae hol a retkes faszban van? Miért nem él már a száma? Hee? Várj... Yoongs... ugye, ugye nem ő... van a zsákban?
Azta kú... Hee?
-Hee?? - Jeon is értelmesen nyilvánul meg, az én arcom meg egyenesen megnyúlik. - Már miért lenne a rózsaszín párduc a hullazsákban?... Akarom mondani krumplis zsákban?!-kérdezi a pasim!
-Elég a kamuból, ki a pasid és miért fetreng a hullazsák alatt és ki van a zsákban?
-Zsákbamacska....-kapálózik Jeon, végül meg unom és le szedem róla a zsákot.
-Hát nem is rózsaszín párduc! - fokozom, mire Hoseok felmordul.
-Min Yoongi! Az igazat vagy bemegyek az őrsre és beszámolok... - mutogat az ujjával a zsákra-... erről itt!
Hát, nem lehet ezt tovább odázni, így hát fel sóhajtok és leülök Jungkook mellé, aki időközben a kanapéra ült.
Ahogy le ülök mellé lazán a vállamra dobja kezét és közelebb húz magához, mire én idegesen le söpröm magamról a kezét.
-Jajj, hagyd már ezt a faszságot, tudja hogy nem vagy a pasim. Sose nem is volt pasim.
Furán néz rám, lehet mert furán fejeztem ki magam ? Vagy nem hisz nekem?
-Jah, barátnője volt eddig!-jegyzi meg Hoseok.
-Volt? - kérdezi Jeon, de én csak fújtatok.
-Amúgy, Te mit keresel itt ilyen későn? És hogy jutottál be?
-Hát... kirakott az asszony. Azt mondta ma éjjel már haza se merjek menni. De én kérdeztem előbb. Szóval?
Mély levegőt veszek, majd beszélni kezdek.
Hoseok figyelmesen hallgat, majd fel áll a fotelből és össze csapja tenyerét.
-Akkor hol is kezdjük?
Össze nézünk Jeonnal, majd fel sóhajtok. Előveszem az R.M-től elhozott cuccokat, amik Jiu és Tae azonosításában fognak segíteni.
El kezdjük a melót, ami nem is olyan egyszerű.
Mindkét hulla a nappali padlóján pihen, egy pléden amit el fogok égetni.
Neki fogunk az átalakításoknak.
Ez haj festésből áll, meg az ékszerek fel pakolásából.
Jiu karkötöje, amit az apja ajándékozott neki 18 évesen, nyaklánc amin egy J betű volt. És a nagymamájától kapott egyedi pecsétgyűrű.
Tae karórája és a jobb fülében lógó fülcsije.
Végül a ruhák.
Aztán vissza a zsákba, ki a kocsiba.
Minden gyanús dolgot összeszedünk, majd bedobjuk a kazánba, kicsit meg locsoljuk benzinnel és már ég is minden.
Ahogy ezzel is meg vagyunk, kocsiba ülünk és Jungkook irányitása alatt egy kissebb elhagyatott raktár épülethez megyünk.
Ahogy be cipeljük a hullákat az ott lévő két székhez kötözzük őket.
Közben végig valami furcsa szagot érzek, amit nem nagyon tudok behatárolni.
A zsákot a kocsiba vágom, ez is elégetésre kerül.
Aztán Jeon int, hogy húzódjunk hátra, majd elő vesz egy gyufát.
Amint meg gyujtja bedobja a résnyire nyitott ajtón és futni kezd.
A lángok szinte robbanásszerűen csapnak fel, ahogy a gyufa célba ér, Jeon pedig szinte úszik a levegőben ahogy a kissebb robbanás nagyot lök rajta.
Nem sokat bámészkodunk, elkapjuk a kába nyuszit, bevágjuk a hátsó ülésre, majd a kormány mögé ugrok és szinte ki repül a kocsi alólunk ahogy a gázra lépek.
Amilyen gyorsan csak tudunk, úgy hajtunk vissza a lakásomra.
Ott aztán kézbe veszem a telefonom, írok Jinnek, majd tárcsázom az őrsöt, ahol bejelentem Taehyung el tűnését, arra hivatkozva, hogy már második este nem jön haza és mostmár ki sem csöng a telefonja.
Be kapcsoljuk a hír csatornát és nem kell csalódnunk.
Be ülünk a kanapéra, én középen, hogy szinte tátott szájjal nézzük ahogy épp a raktártüzet mutatják.
A tűzoltók mindent meg tesznek a tűz meg fékezésére, de egyelőre sajnos nagyon kilátástalan a helyzetük.
Majd egy óra elteltével sikerül a tüzet el oltaniuk.
-Ekkora tűzben a holttestek felismerhetetlenné váltak, úgyhogy csak a sok ékszer által lesznek azonosíthatóak. - mondja Hoseok.
-A többi már csak rajtatok múlik.
Fáradtan hajtom hátra a fejem, Hoseok meg fel áll és szó nélkül a vendég szoba felé indul.
Nem szólok érte, mert még ahhoz sincs energiám.
Két tenyerembe temetem arcom, és hiába nem a legférfiasabb mégis könnyezni kezdek.
-Sajnálom! - mondja Jeon csendesen.
Meg rázom fejem, majd le engede kezeimet.
-Csak hiányzik! - mondom végül. - Lassan öt éve hogy hozzám költözött és most... Meg kell ezt szoknom. De nem egyszerű, mert fáj. Nekünk senkink nincs egymáson kívül. Mostmár teljesen magamra maradtam. - a végét már csak suttogom, mert közben azon gondolkodom, miért is szeretett bele Tae ebbe a csajba.
Persze gyönyörű szép, de akkor is...!
Nem is tűnik fel hogy míg én magamban gyötrődöm, Jeon elaludt.
Kicsit mocorog, majd hirtelen megindul és feje az ölemben köt ki.
Igyekszem valahogy levakarni magamról, de elég nehéz, én meg rohadtul le vagyok agyilag zsibbadva, ezért aztán telibe szarva mindent és mindenkit le hunyom a szemeimet.
Még utolsó erőmmel érzékelem az apró mocorgást, ahogy Jeon valahogy fentebb kúszik, majd átkarolja a derekam, de valahogy inkább az érzés zavar, amit ezzel kivált belőlem.
Aztán ez is homályba merül, engem pedig ellep az álom jótékony világa.

Valamikor hajnalban ébredek. Teljesen le vagyok zsibbadva, a karom és a lábaim rettenetesen fájnak, fejem oldalra billenve így a nyakam is fáj.
Igyekszem kicsit kényelmesebb pózba vágni magam, de valami gátol benne.
Le nézek és ekkor tudatosul bennem, hogy Jeon rajtam tehénkedik.
Kicsit fészkelődöm hátha ki tudok bújni, de ekkor elkap, majd mint valami nőt végig fektet a kanapén és szorosan hozzám préselődve szuszog tovább, hátulról átfogva derekam.
Mivel alszik végül nem agyalok rajta, inkább csak hagyom hogy a fáradtság le gyűrjön.
Holnap ráérek ezen kattogni. Most kifejezett jól esik érezni magam mellett valakit, bár az hogy egy pasival alszom kis kifli pózban eléggé ratyi.
De hiányzik Tae-Tae, magányos vagyok és ez minden gátlásomat legyőzi.