Bulletproof||Yoonkook

11.rész

Yoongi pov :

    Ahogy nyitogatom a pilláimat egyből meg érzem magam körül az ölelő karokat.
   Az még meg van hogy este be feküdt mellém és filmet néztünk.
  De a film végét már nem láttam.
  Na és az ébredés se semmi. Szemben fekszem vele, így láthatom szép arcát, tökéletes vonásait.
  Karja a derekamon, másik a fejem alatt párnaként, lábaim be fúrva övéi közé, míg azok teljesen rá fonódnak az enyémekre.
   Ahogy tudatosul bennem heves borzongás fut végig rajtam.
  Ájulás határán vagyok. A légzésem ki hagy ahogy a tekintetem az ajkára siklik.
  Leg szívesebben meg csókolnám, de nem tehetem. Miért is tenném.
  Mindketten pasik vagyunk, nem is hiszem hogy ő is érez olyan fura dolgokat irántam mint én iránta.
   Sokat segített hogy mellettem volt, de el kell őt engednem.
  Barátilag is meg mindenképpen.
  Mert nem lenne értelme bármit is várni tőle.
  Miért is várnék bármit is?
    Elég hülyén érzem magam ebben a szituációban, de ezt a pillanatot akkor sem adnám semmiért.
  Sóhajtva bújok közelebb, arcomat a nyakába fúrva, hogy mélyen be szippantsam azt a finom érzéki illatot ami egész lényéből fakad.
-Jó reggelt! - szólal meg és közelebb von magához.
  Óh, az a karcos reggeli hang.
-Uhh, sziah! - válaszolok meglepetten, de nem húzódom el, pedig kéne. A testem mégsem engedelmeskedik agyamnak.
-Hogy aludtál? - érdeklődik kuncogva.
  Hogy lehet valaki már ilyen korán ennyire vonzó?
-Végre ki aludtam magam! - mondom , majd ajkamba harapok amiért el szóltam magam.
-És mondd csak....a lábad hogy van?
-Zsiborog, még kicsit fáj, de jobb mint tegnap volt!
-Helyes. Nemsoká mennem kell, de sietek vissza... hozzád! - mondja halkan, mélyen a szemembe nézve, mint valami igéret, én pedig hiába igyekszem, egy halk sóhaj hagyja el számat.
   Miért akarom én is hogy vissza jöjjön.
-Hozzám? - kérdezem mégis, hátha valamit félre értek.
-Igen, hozzád. Kedvellek, meg akarlak ismerni. Miért baj ez? - kérdezi, még mindig a szemembe nézve, továbbra is a karjai közt tartva engem.
-Nem kockáztathatod az életed csak azért hogy meg ismerj! Tisztában vagyok azzal mi lesz ha rá jönnek egy zsaruval haverkodsz.Még Te sem vagy elég hozzájuk!
   Nem akartam erről beszélni, de kell.
  Nem lehetek önző.
  Ekkor meg csörren a telefonja, ő pedig sóhajtva elenged és elő keresi.
  Ahogy bele szól el sötétül tekintete, majd egy rendben, megyek után el köszön.
-Mennem kell, anya... - de nem folytatja. Meg akar ismerni ő mégis hallgat!
-Baj van? - kérdezek rá, hátha válaszol, mire ő fel áll és öltözni kezd.
   Nagyot nyelve nézem gyönyörűen ki dolgozott testét, ahogy lassan el fedi azt a ruháival.
-Tudod... - fordul meg és le ül mellém az ágyra, majd lábamért nyúl és le veszi a kötést. - anya haldoklik... - elő veszi a dobozt majd másik kötést tesz a lábamra. - Apa hívott, anya el akar búcsúzni.
   A keze a lábamra simul. Annyira meg lepnek szavai hogy hagyom hadd húzza végig finoman kezét a láb fejemen.
  Fel áll és el indul, de az ajtóban meg áll és a válla fölött hátra pillant.
-Amint tudok, jövök. - és ezzel el vonul, ott hagyva engem keszekusza gondolataimba merülve.
   Hogy az istenbe van az, hogy én aki eddig mindig csak a nőket hajkurászta most szinte meg veszik azért hogy egy bizonyos pasi meg érintse. Vagy legalább a közelemben legyen.
   Még csak most ment el, de máris rettenetes űrt hagyott maga után.
   Pedig ez így nem jó. Veszélyes mindkettőnkre nézve.
   Lehet el kellene tűnnöm egy kis időre. Úgy is rég voltam már szabin.
 
    Három nap telt el azóta, hogy Jungkook el hagyta a szobám, de azóta semmit sem hallottam róla.
   Nem jelentkezett, én pedig nem kerestem.
  Bele temetkezem inkább a munkába.
Amúgy is itt van ez a viszonylag új maffia banda, aki Fekete rózsa néven fut.
   Eltűnt fiatalok, gyilkossági ügyek amiket mindíg el intéznek valahogy, na meg a drog.
  Teljesen elárasztják a környéket ezzel a kibaszott cuccal, tenni kell valamit.
-Van egy raktár, közel a kórházhoz, Changbin szerint... ott kellene szimatolni.
   Hoseok elém vágott egy borítékot, amiből képek potyogtak ki, egy raktárról tele droggal.
-Changbin lehetne óvatosabb is! - szusszantok mérgesen.
   A srác már jó ideje az informátorunk, kíváncsi vagyok Kook tudja-e.
   Mindegyis, figyelnem kell rá, mert nem szeretném ha baja lenne.
   Nem való oda, a maffiába. Mondjuk Kook se való oda.
-A lényeg, hogy kapott egy infót, amin el indulhatunk. Igaz, hogy ezzel nem az egész bandát füleljük le, de ha a drog nem kerül az utcára, már az fél siker.
  Hoseok teljesen bele éli magát és persze igazat kelk adnom neki.
-Ok! - egyezek bele fel állva. - Megyek, kérek engedélyt a kapitánytól, aztán meg nézzük.
-Rendben, de golyóálló mellényt vegyünk!
  Rá hagyom, ha ő ettől jobban érzi magát!
  Én el vonulok lezsírozni a kapitánynál a dolgokat, Hope el robog mellényekért.
  Nem volt egyszerű, de összehoztam, így indulhatunk is.
   Idegesen dobolok a kormányon az ujjaimmal, míg oda nem érünk, olykor a visszapillantó tükörbe nézve, hogy Junu és Minhoo követnek-e.
  Ahogy oda érünk, ki pattanunk a kocsiból, de az én arcom egy pillanatra meg rándul ahogy a bal lábamra nehezedem.
   Nem fáj! mantrázom, miközben befele haladunk a raktár udvarán.
   Ekkor meg csörren a telefonom.
-Yoongi! - Changbin ijedten kiált bele.
-Ne most.. - kezdeném de a szavamba vág.
-A raktár. Jungkookot el kapták, vigyázz, csapda.
-Mi? Miket hadoválsz?
-Valahonnan meg tudták hogy az informátorod vagyok, Jungkookot el kapták, szerintem bennt van a raktárban.
-Épp itt vagyunk a raktárnál.. - de mielőtt végig mondhatnám egy kissebb robbanás hangja üti meg a fülünk, majd füst és ropogó tűz hangja.
   A gyomrom tótágast dob, hiszen ha igaz Kook bennt van.
  El dobom a telefonom és mint az őrültek rohanok, szememmel a bejáratot keresve, majd ahogy meg látom rá vetem magam, de persze hogy az zárva van.
   Mérgesen vetem a vállam neki, de vissza pattanok róla.
  Bentről egyre jobban kihallatszott a tűz vad ropogása, meg a füst is egyre jobban terjeng.
   Kezdek komolyan be pánikolni, nem törődöm a többiekel.
-Segítsetek már! - üvöltöm újra neki esve az ajtónak. - Kook bent van!
   Na erre már Hobi is neki esik az ajtónak így ketten már be tudjuk törni.
   Ahogy be esünk az ajtón a nagy füsttől szinte semmit nem látunk .
-Ti menjetek arra! - mutatok jobbra Jununak, mire el is robognak, Hope-al balra vágódunk.
-Biztos hogy bent van? - kérdezi Hobi, mire idegese szusszantok.
  Torkomat fojtogatja a füst, ahogy egyre bentebb haladunk igyekezve minél jobban szemügyre venni mindent, de közben rettegek hogy mi lesz ha nem találjuk meg.
   Bele sem merek gondolni.
  Csak az kattoga fejemben hogy meg kell találnom.
  MEG KELL TALÁLNOM!!