Bulletproof||Yoonkook

33.rész

Jk:

Elégedetten léptem ki a kis ajándékbolt ajtaján. Kezemet a hideg csípős levegő elől a zsebembe sülyesztettem, amiben a Taehyung - nak szánt kis ajándék doboz lapult.
  Nehéz volt számomra a dolog, mert Jiuval és Areummal ellentétben, neki nehezen találtam ki, mit is  adhatnék.
   Aztán meg pillantottam a kirakatban azt a férfiaknak szóló páros barátság karkötőt, amire egyből úgy éreztem nekünk találták ki.
  Lassan vissza sétáltam a kis házikóba, aminek a teraszáról egyenesen a tengerre lehet látni. Alíg kétszáz métert kell csak sétálni a vízig.
  Míg oda értem Taehyung járt a fejemben. Sosem lehetek neki elég hálás, amiért tartotta és tartja bennem a lelket. Egymás vigaszai, majd legjobb barátok lettünk.
  Rengeteget beszélgettünk, meséltünk. Mindent el meséltem magamról, ő pedig rengeteget mesélt önmagáról és Yoongiról.
  Tőle tudom, hogy az édesanyja meg fuladt, miközben Yoongit próbálta ki menteni a mély vízből. Yoongi sosem tudott ezzel meg bírkózni. Taehyung volt az egyetlen bizalmasa, no meg édesapja, aki a Seouli rendőrség kiemelt tagja volt.
  Apja halálakor már nagykorú volt, a Seouli rendőr akadémián tanult. Apja halála után úgy tűnt, Yoongi feladja elveit és addigi életét, de Taehyung szüleinek halála, meg az hogy csak ketten maradtak egymásnak, végül segített.
  Magához vette az öt évvel fiatalabb rokonát és plusz munkákat vállalt, hogy mindketten tanulhassanak.
Taehyung húzta őt ki abból a gödörből, amibe egyre jobban bele süllyedt.
  Taehyung elmondása szerint, örökké hálás lesz ezért, hisz Yoongi meg tanította őt a felelősségre, az áldozatra a szeretetre. Ő általa lett azzá ami most. Egy csodás, önzetlen baráttá.
 
El dugtam az ajándékot, amit Taenak vettem, közben szemem megakadt azon az ingen amit múlt héten vettem. Yoongi mérete volt, hasonló volt ahhoz az inghez, amit akkor viselt mikor szétbarmolta a lábát üldözés közben. Nem tudom miért vettem meg, de úgy éreztem nem hagyhatom ott!
  Az emlékek hatására halvány mosollyal simítottam végig a puha anyagon.
   Rá néztem az órámra, de mivel volt még jó félóra a többiek haza értéig, így füttyentettem egyet.
  Holly boldogan csattogott be aprócska lábaival a szobámba.
-Mit szólsz egy kis sétához? - hajoltam a kis barna puhasághoz, mire Holly boldogan iramodott az ajtó felé. A séta szó mindig ilyen hatással van rá.
  Le érve a partra eszeveszett módjára futkosni kezdett, körbe-körbe, mire csak nevetve figyeltem boldog valóját.
  Majd megindultunk a part mentén, nem törődve a szembe sétálókkal, a vízzel, vagy a hideggel.
   Holly melegedett futás közben, engem meg védett a kabátom, bár való igaz, mostanában nem érdekel mit érzek.
  Fázok-e, melegem van-e. Valahogy minden olyan értelmét vesztett dolog. Akárcsak a létezésem.
   Inkább valami álomnak nevezném azt az állapotot amiben a napjaimat tengetem, mintsem életnek.
  Ezen morfondírozva, csak azt veszem észre, hogy Holly már hetedhét országon is túl jár, így el fordulok a tengertől, de lábaim földbe gyökereznek.
  Egy férfi guggol mellette, korom fekete haján meg csillan a napfény. Arcát nem látom tisztán, de ahogy a kutyát simogató ujjait figyelem, különös borzongás fut végig rajtam.
  Aztán fel egyenesedett, majd kissé meg rázta magát, aztán felém fordult.
  Meg fordult velem a világ, erősen fujtatnom kellet, hogy magamhoz térjek és ne ájuljak el.
  Annyira fajult már a gyászom, hogy mindenkiben őt látom? Vagy..?
   Sűrűn pislogtam párat, de akkor sem tűnt el.
  Lassan, mint aki most ébredezik, indultam meg. Ha mégsem álmodom....

   Tekintetét az enyémbe fúrta, ahogy egyre közelebb jött. Ajkait finoman meg nyalta, amitől nekem nyelnem kellett egy nagyot.
   Ajkaim, ujjaim bizseregtek, kapkodva vettem levegőt, életemben először pedig nem tudtam, hogy mit tegyek.
  Tétován nyeltem egyet, mire Ő egy halk sóhajjal teljesen elém állt. Felemelte fejét, kezeit fel vezette arcomra.
  Le kellet hunynom a szemeimet, ahogy megéreztem édes érintését. Szinte bele szédültem az érzésbe.
   A szívem őrült tempóban zakatolt mellkasomban, orrommal mélyen be szippantottam finom, érzéki illatát, majd lassan ki nyitottam szemem.
  Éreztem ahogy egy könnycsepp útjára indul, de nem törődtem vele.
  Egyik kezét tarkómra vezette, majd finoman lehúzva magához rá tapadt ajkaimra.
  Ahogy megéreztem, teljesen el merültem a boldogító érzésbe. El szakadtam ajkaitól, szorosan magamhoz vontam őt, majd nyakába fúrva arcom zokogni kezdtem.
   Minden félelmem és fájdalmam előtört belőlem, utat engedve magának, Yoongi pedig szorosan bújt ölelő karjaimba, vigasztaló szavakat mormogva fülembe.
   Meg nyugodva, kissé aléltan tapadtam újra ajkaira, amik olyan édesek voltak mint a méz. Mámorítóak, mint a drog!