Bulletproof||Yoonkook

21.rész

Jimin pov :

Nem tudom mi aggaszt jobban. Az hogy Changbin lassan egy napja nem jelentkezett, vagy az hogy Kangwo emberei lassan egy órája vannak a nyomomban.
Hogy észre vettem-e őket? Naná.
Nagy a gyanúm hogy rájöttek, hogy közünk van Chan-el egymáshoz. Remélem azt nem szimatolták ki hogy szerelmem a rendőrség informátora. Az egyik. A másik én vagyok. Nem is akármilyen informátor.
Lassan beérek a Fekete Rózsa klubjába, ahova ezek nem fognak követni. Legalábbis ezt hittem. Csakhogy hirtelen két alak jelent meg előttem.
-Mi a f.. - kezdtem el hátrálni a fegyvert tartó fickók elől, amikor egy erős ütést éreztem a tarkómnál, majd minden homályosodni kezdett, én pedig megadtam magam a sötétségnek.

Iszonyat fájt a fejem, lüktetett, akárcsak a csuklóim és a bokáim. Fel akartam emelni kezem, de valami meg gátolt benne.
Nyitogatni kezdtem pilláimat, de abba hagytam mikor neszezést hallottam magam körül.
Érzékeltem hogy kezeim és lábaim össze vannak kötve, azt is sejtettem hol lehetek.
-Amint meg jött, el indultok! - hallottam valahonnan tompán, majd ajtó nyílt és valakik be léptek.
Ahogy mellém értek egy halk "istenem" ütötte meg a fülem. CHANGBIN!
-Nos? - hallottam egy érdes hangot? - Most sem válaszolsz?
Nem volt türelmetlen, sem goromba, csak az a félelmetesen nyugodt, az a fajta nyugodtság, amit ha hallasz tudod, hogy bajban vagy, hogy hamarosan halott leszel.
-Ne.. nem tudom. Több mint egy napja nem láttam! - mondta Chan remegő hanggal.
Valaki meg mozdult, majd teljesen váratlanul egy kéz markolt hajamba, mire egy ijedt kiáltás hagyta el számat.
Ki pattantak szemeim, de a hirtelen fénytől csak hunyorogni tudtam.
-Akkor gondolom ez majd segít az emlékezésben. - Majd egy lövés.
A combomba vágódó éles fájdalomtól szinte csillagokat láttam . Összeszorított szájjal igyekeztem nem felüvölteni, csak izzadtan ziháltam, hiszen rettentő fájdalmas volt. .
-Nem tudom! - üvöltött Chan helyettem is! - Kérem, neki semmi köze ehhez. Ne bántsa!
-Óh, ne aggódj, nem bántom.. még! De Te..
-Neee... - Kiáltottam rémülten, ahogy a pisztolyt felemelte, majd Chan-re tartotta.
-Játsszunk egy kicsit... - mondta Kangwo, hamis mosollyal ajkain...
Changbin remegve nézett rám, mire alíg láthatóan meg ráztam a fejem.
-Első kérdés! Mi köze Jungkooknak a zsaruhoz?
Néma csend! Aztán rám céloz.
-Öss.. Össze haverkodtak. Tudja a gyász..
-Haverok?! Hülyének nézel?
Chan rám nézett, majd le hajtotta fejét.
-Nem... uram!
-Jó! Mit tudsz Jung nyomozóról?
-Ahm... nem sokat ... uram.
-Igazán? Nos, nem baj, pár órán belül úgysem lessz többé. Ő sem meg a szépség felesége sem. Na meg az az édes kicsi... lánya sem!
Éreztem hogy fel kavarodik a gyomrom. Mi a faszt akar ezzel mondani?
-Meg találtuk őket. Mindegyiket. Mind meg ölöm. Végül a Fekete Rózsa. Nem fogom hagyni hogy az a kis jöttment nyikhaj vezérük csakúgy el vegyen mindent amit évek alatt összehoztam! Aztán jöhet a mentahajú!
Changbin nagyot nyelve meredt az idős férfira.
-Jungkook szeme láttára fogom lelőni, mint egy rühes kutyát, aztán őt is utána küldöm. Szégyen hogy végig egy kis buzit nevelgettem. Meg kellett volna ölnöm őt is, mint a szüleit!
A pisztolyt Changbinra emelte.
-De előbb veled teszem.
   A sikolyom bele vegyült a lövés hangjába. Zihálva kiabáltam és vergődtem ahogy Changbin földön elterülő lényét figyeltem.
  Ki nyílt az ajtó és a férfi az ajtóból szólt vissza.
-Ne sírj, nemsokára követheted!

   Egész testemet rázta a zokogás, de képtelen voltam nyugton maradni.
  Vergődtem mint egy őrült, hátha ki szabadulhatok mikor alíg észrevehető mozgást vettem észre.
-Ji.. Jih.. min!
-Chan.. Zokogtam, ahogy igyekeztem meg nyugodni.
   Le csendesedve figyeltem ahogy barnahajú angyalom lassan fel tolta magát és négykézláb hozzám araszolt.
  Fejét az ölembe ejtette, zihálva kapkodott levegő után.
-Semmi baj! - motyogtam, de könnyeimmel küszködve vizslattam arcát. Rohadtul fájt a lábam, de a szívem még annál is jobban.
  Valamit matatott a zsebében, majd egy két perc után felállt és billegve a hátam mögé botorkált.
  Miután a kezeim ki szabadultak ki kaptam kezéből a kését, majd gyorsan eloldottam a lábaimat is.
  Fel pattanva ugrottam hozzá, és szorítottam magamhoz billegő testét.
-El viszlek valakihez! - mondtam, majd az ajtóhoz támogattam.
  Óvatosan ki lestem, remélve hogy nincs kint senki.
-A zsaru... meg találták Jungot. Meg akar..
  Hirtelen csendesedtünk el. A léptek közeledtek, de én nem voltam hajlandó meg futamodni.
  Ahogy az illető befordult a folyosóra ahol ácsorogtunk, neki estem és egy jól célzott ütéssel szereltem le a meglepett fickót.
  Le hajoltam és el szedtem fegyverét, majd Chanhoz léptem aki a falnak támaszkodva kapkodott levegő után.
  Ki támogattam őt, majd az udvaron lévő egyetlen kocsihoz rohantam, ami szerencsére nyitva volt.
  Vissza mentem Chanért majd be segítettem a kocsiba.
  A kulcs persze sehol.
  Homlokráncolva idéztem fel magamban mit is tanultam anno.
  Igen, slussz kulcs nélkül indítottam el a kocsit.
   Ki hajtottam az udvarról és amilyen gyorsan csak tudtam régi barátom háza felé vettem az irányt.
   Nem foglakoztam a forgalommal, a piros lámpákkal, hiszen szerelmem már félig ájultan hevert a hátsó ülésen, meg amúgy sem az enyém a kocsi.
  Közben hátra nyúltam és Chan zsebéből valahogy ki halásztam a telefonját, persze nem ment könnyen tekintve hogy vezettem.
   Ölembe raktam a telefont és kikeresve Jk számát tárcsáztam, de a srác nem vette fel.
  Végül egy üzenetet hagytam neki.
  "Kangwo épp Junghoz tart, mindenkit meg akar ölni, még a kicsit is. Yoongi is veszélyben van! Siess!"
  Reméltem hogy kapok választ, de semmi.
  Lehet hogy már meg is találták Yoongit?
  El kell mennem Junghoz. Még jó, hogy meg vannak a forrásaim, így pontosan tudtam hol rejtegetik őket!