Bulletproof||Yoonkook

17.rész

Yoongi pov :

   Szinte képtelen voltam felfogni azt ami az elmúlt fél órában történt. Ott álltam nem messze a klub bejáratától a falnak támaszkodva, ezernyi kavargó gondolattal, amik nem hagytak nyugodni.
   Basszus, az előbb éltem át életem eddigi leg nagyobb orgazmusát, úgy hogy egy pasi elégített ki szájjal!
  Na de milyen pasi? Édes faszom!
   H valaki két héttel ezelőtt azt mondja hogy Jeon Jungkook ilyet művel hatszor körbe röhögöm.
  Meg tette. Tett amit tett, de az hogy én hagytam, mi több, szinte meg dugtam a száját?!
   Fújtatva kaptam elő a cigis dobozomat, mikor hirtelen különös hangok ütötték meg a fülem.
  Cigit zsebre vágtam, go!
  Rossz érzésem támadt, mert Jungkook nemrég le rázott, előtte pedig azt a fickót követte a kis khm... szóval azután.
   Mire oda értem már meg volt a baj. Jungkook a parkoló végén lévő tároló beton falán csúszott le épp, az egyik tagbaszakadt fickó pedig épp egy pisztollyal a kezében tornyosult fölötte.
   A pillanat törtrésze alatt kellet mérlegelnem és lépnem. Nos a mérlegelés nem ment. Csak cselekedtem. Előkaptam a dzsekim belső zsebéből a pisztolyom és gondolkodás nélkül lőttem, de ahogy elsült a pisztolyom a sötétből valaki rám vetődött.
  Komoly harc indult a pisztolyért, ami valahogy el sült.
   A fickó egy pillanatra lemerevedett majd lassan ledőlt a földre.
   Gyorsan Kook elé léptem, majd kezembe vettem arcát. Be kell ültetnem a kocsiba.
  -Kook? - csókoltam a szájára. -Gyere.. el kell tűnnünk!
-Mit tettélh? Mit..
   Aztán el ájult.
  Hogy mit tettem? Gyilkoltam érted!
   Fejemet fogva ültem le vele szemben.
  Elővettem a telefonomat és azt az embert hívtam akiről tudtam hogy egy ilyen helyzettel is simán el bír,akiben feltétel nélkül meg bíztam!
-Jin! Segíts!
  Csak ezt a két szót mondtam, mire Jin azt kérdette hova menjen.
  Negyed órát igért, de szerintem annyi sem telt bele, mikor meg láttam a kocsiját be kanyarodni a parkolóba.
   Ahigy le parkolt mellettem egyből Jungkook-oz léptem, majd Jin segítségével fel markoltuk és a hátsó ülésre dobtuk.
  Hogy-hogy a kis busszal jöttél? - kérdeztem Jint aki eddig meg sem szólalt.
-Megérzés! Sosem kértél ilyen konkrétan segitséget!
   Valahonnan elő került két hulla zsák, amikbe nagy nehezen bele gyömöszöltük a behemótokat.
  Nem kis meló volt, de végül össze hoztuk.
  Jin profi munkát végzett. Valami folyékony löttyel fel szórta a földet, majd a kocsiba pattant én pedig a sajátommal követtem őt.
  Közben olykor oldalra pillantottam a még mindig ájultan fekvő Kook-ra.
Nagyon aggódtam érte.
   A hulla házhoz érve Jin a hátsó be járathoz került, én pedig vigyázva távolabb parkoltam le.
  Kook-ot a kocsiban hagyva száguldottam Jinhez aki épp egy gurulós hordágyat tolt épp.
  Intett én pedig szó nélkül segítettem neki egymásra pakolni a két hullát.
-Őrködj nekem! Gyere!
   El indultam a nyomába, majd meg lepetten láttam hogy a krematórium feliratú ajtón akar bemenni.
-Jin? - de csak legyint.
-Nincs most itt senki. El intéztem, mint ahogyan ezeket is!
  Azzal be ment én meg feszengve ácsorogtam.
  Talán egy jó fél óra telt el, mire vissza jött.
-Hozzuk be a hercegedet! - Mondta össze ütögetve a tenyereit, én meg úgy bámultam rá, mint valami ufóra.
-Mi? - jött az igen értelmes kérdés.
  SeokJin meg fordult egy olyan mi a fasz van kifejezéssel az arcán.
-Az a srác Lee Kangwo fia. Bocs, nevelt fia. Te meg ki nyírtál miatta két fickót. Aztán meg engem hívtál.
-Jó... lehet igazad van, de miért hozzuk be?
  Meg lepetten nézett rám.
-Csak meg kéne vizsgálni, nem? - csattant fel, mire halványan bólintottam és el indultunk a "hercegemért".
  Ugyanabban a pózban pihent, mint amiben hagytuk.
  Ki halásztuk a kocsiból, majd nagy nehezen be vonszoltuk őt SeokJin aprócska irodájába, ahová teszem hozzá épp csak be fért az a kis kanapély.
Kifele biztos darabokban fog távozni.
  Jin meg vizsgálta, majd meg állapította hogy semmi komoly, le tisztogatta Kook fején a sebeket, majd le ültünk a székekbe.
  Nagyban el múlhatott éjfél is, mikor halk nyögésre riadtam fel.
  Fel nyitottam pilláimat, mire tudatosult bennem, hogy a karosszékben aludtam el, kissé kicsavart pózban, amitől teljesen le zsibbadtam.
   Jin sehol sem volt.
   Ahogy oldalra fordultam Kook éjfekete  tekintetével találtam szembe magam.
    Mintha csak mágnesként vonzott volna, ahogy elnyelte tekintetem, vontatottan álltam fel, majd mellé ültem.
  Nem gondolkodtam, nem töprengtem, nem ellenkeztem. Nem kerestem észérveket hogy mit miért kéne vagy nem kéne, csak hagytam hogy a tarkómnál fogva hűzzon magához, majd egy forró csókban forhassunk össze.
  Nem voltam össze zavarodva, tiszta volt számomra hogy mit akarok.
Márpedig én Őt akarom. Testestül lelkestül.
  Akarom Őt, űgy mint senki mást még ebben az életben és ha ehhez ölnöm kell, akkor akár azt is meg teszem!
  Vagyis az már meg volt.