Bulletproof||Yoonkook

14.rész

Jungkook pov :

   Önkívületi állapotba kerültem. Sokkos vagyok. És dühös.
  Ez komolyan így mászkál az utcán? És ha valaki le támadja, bántja, mi tom én!
   Ha én elájulok tőle, akkor más is szemet vethet rá.
- Szia! - olyan dögös mosolya van, hogy érzem komoly gondjaim támadnak.

-Fel vehettél volna valamit! - nyögöm, majd rá eszmélek hogy nem köszöntem vissza, így csak a torkom köszörülgetem.
   Végig néz magán, majd tehetetlenül szét tárja karját.
-Mi ezzel a baj? - kérdi, mire végig mérem. Fekete feszes farmer, fehér ing nyakkendővel, fekete zakó, csak a nyakrésznél lévő piros csík ad egy kis színt szettjének.
-Hűvös lehet odakint! - morgom, de erre fel nevet.
-Kook, legalább 23 fok van odakint. Így is melegem van.
  Le dobja magát az ágyam melletti székre, meg lazítja nyakkendőjét, majd amint ez meg van, ki veszi nyakából és a felső három gombot ki bontja.
  Na most van végem, ugyanis tekintetem önkéntelenül is fehér bőrére tapad.
  Nyelnem kell egyet, ahogy el képzelem őt meztelen felső testtel.
  Le hunyom szemem, majd nagy levegőt veszek. Mikor újra ki nyitom, tekintetem találkozik az övével.
-Talán rosszul vagy? - emelkedik fel, majd hozzám lépve fölém hajol, úgy vizsgálgat.
-Szóljak dokinak?
Óh igen, mert fáj a szívem, meg kéne gyógyítani, de erre csak egy gyógymód van. Add nekem a szád, a tested, a szíved!
  Csak meg rázom a fejem.
-Semmi gond, nem kell doki.
-De olyan piros lett az arcod! - akadékoskodik.
-Yoongi. Doki ezen nem... segíthet! - nyögöm végül.
-Min? Miért? - néz rám értetlenül, majd tekintete végig pásztáz és meg állapodik ágaskodásomon, ami még a takarón keresztül is eléggé ki rajzolódik.
-Óh, éh... értem! - motyogja el vörösödve.
Csodás! Vajon mit gondolhat most magában?!
-Sajnálom! - mondja végül. - Ki kell bírnod holnapig, aztán... ahm... biztos van valami lány aki... vagy marad a mosdó.
   Jesszus, ez de kínos.
   Hogy magyarázzam el hogy csaj se kell, meg mosdó sem?
  Ajkamba harapva hajtom le fejem. Jó, akkor vágjunk bele.
-Nem kell semmi csaj.
-Hát akk...
-Mosdó sem!
-Akkor mi... - hirtelen el hallgat, majd meg lepetten néz rám.
  El kerekednek szemei, majd ajkait rágcsálva les rám.
  Hihetetlen, hogy ez a kemény zsaru, aki bármilyen bűnözőt képes ki iktatni, milyen gyámoltalan tud lenni.
-Ezt... ezt én... ez... szóval ahm... miattam..
  Aprót bólintok, majd le sütöm szemeimet.
  Nem merek rá nézni. Nem akarom látni a szemében a csalódást.
   Halk motoszkálást hallok, majd meg érzem finom ujjait az arcomon.
  Ahogy fel nézek furcsa csillogást látok a szemében.
-Nem kell szégyelned! - mondja, majd finoman hajamba túr, mire még levegőt is alíg merek venni.
-Meg szeretnélek csókolni! - mondom bele mélyedve tekintetébe.
   Kicsit hezitál, majd lassan felém hajol. Felemelem kezem, tarkójára vezetem , úgy húzom közelebb, míg ajkaink egymáshoz nem tapadnak.
   Nem sürgetem, lassan finoman csókolom, óvatosan vezetve át nyelvem szájába.
   A szívem közben kiszakadni készűl mellkasomból, ahogy megérzem nyelvét, alíg bírom ki, hogy ne rántsam magamra.
  Kis idő után el húzódik, de csak pár centire, halvány mosollyal az arcán.
-Woaw! - súgja, majd újra számra tapad.
  Meglepetten pislogok, de hamar magamhoz térek.
  Vadul csókol, szívja, tépi a számat, mire eszelős hangon nyögök bele a csókba.
   Életemben nem éreztem ehhez foghatót.
  El söprő vágy lett úrrá rajtam, nem gondolkodtam mit csinálok, csak derekát el kapva magamra rántottam.
  Nem ellenkezett, nem játszotta meg magát, csak helyezkedett kicsit, száját egy pillanatra sem szakítva el enyémtől.
  A mennyben éreztem magam, már ha van ilyen jó a menyország!
   Mikor végre el szakadtunk egymásról nem tudtam be telni a látvánnyal.

  Az a vágytól el ködösült tekintet, mintha a sajátomat láttam volna tükröződni benne.
   Kellet egy kis idő mire rendeztük légzéseinket, addig úgy feküdtünk össze bújva.
   Orrát a nyakamba fúrta, nagyokat szippantott bőrömből, belőlem apró borzongásokat ki váltva.
-Tudod! - mondom sóhajtva. - Fogalmam sincs hogy válhat valaki pár nap alatt fontossá egy másik ember számára, de nekem Te mindennél fontosabb lettél. Rendesen ijesztő! - nevetek rekedtes hangon, mire hümmög egyet.
-Csak ne kapkodjunk el semmit! - mondta ahogy kissé feljebb tolta magát hogy szem magasságban legyünk.
   Ezen az éjszakán is mellettem maradt, én pedig hálás voltam érte.
  Ettől függetlenül nem sokat aludtam, mert minden pillanatot ki akartam élvezni, amit mellette tölthetek.
  Végül mégis el nyomott az álom.

   Az ajtó nyitódására ébredtem, majd apám lépett be rajta.
   Meg feszültem ahogy tudatosult bennem ki jött, de aztán fel tűnt hogy Yoongi már nincs mellettem.
  Kissé ugyan rosszul esett, de most mégis örültem neki.
  Ki tudja mi lett volna belőle.
-Jó reggelt! - köszöntem neki, majd fel ültem. Tudtam hogy miért jött.
-Jó reggelt fiam! - lépett közelebb, majd az ajtóra nézett, ami már nyílt is.
  Az orvos lépett be rajta a kezében tartva a beteglapom.
   - Nos tegnap délután el végeztük a szükséges vizsgálatokat, amiknek nagyon jók lettek az eredményei. Nyugodtan haza mehet.
  Kicsit ficeregtem, apám meg csak hümmögve bólogatott.
   Le tett mellém egy táskát.
-Öltözz fel, aztán mehetünk is. Én még váltok addig néhány szót a dokival. A kocsiban várlak fiam.
-Rendben, igyekszem.
  Ahogy ki lépett az ajtón sóhajtva másztam ki az ágyból. Hátul teljesen nyitott betegeknek szánt hálóingben toporogtam amikor ki nyílt a mosdó ajtaja.
  Meg pördültem, igyekezve el takarni csupasz seggem, és ahogy fel néztem egy vigyorgó Yoongival találtam szembe magam.
-Azt hittem el mentél. - néztem rá hitetlenkedve, mire megindult felém.
-Meg hallottam a közeledő hangokat és megismertem apád hangját, így hát jobbnak láttam el párologni és mivel a szekrényben nem fértem volna..
  El nevettem magam.
-Gyere ide! - nyújtottam felé a kezem, ő pedig szófogadóan hozzám lépett.
  El kaptam a derekát, majd mohón ajkaira tapadtam, ő pedig halkan bele nyögött a csókunkba.
   Most is ugyanolyan mámorító érzés, mint este, sőt.
   Nem tudok betelni vele. Nem akarom őt elengedni, mert már most fontosabb számomra mint bárki más.
   Mit tegyek ezzel az érzéssel? Ezzel a helyzettel, hisz ebből nem lehet kapcsolat.
   Ha fény derül arra, hogy mi mit művelünk titokban az biztos halál.
  Magam miatt nem félek, de neki nem eshet bántódása.
  Nem bírnám el viselni ha miattam baja esne.
   Úgy szorítottam őt magamhoz mintha soha nem akarnám őt elengedni.
   Remegő testtel simult hozzám, csakhogy az én szívemre még nagyobb súly nehezedjen.
  Jajj, Yoongi ha tudnád mennyire nehéz nekem meg hozni ezt a döntést, de el kell hogy engedjelek! El kell tűnnöm az életedből, még ha ebbe a szívem is szakad bele!