Bulletproof||Yoonkook

26.rész

Jungkook pov :

  Remegő kezekkel emelte szájához a vizes poharat, amit fel hoztam neki.
   Az ágya szélén ült, egy szál alsóban és egy túlméretezett trikóban.
  Az arcay, a karjai és a lábai tele voltak karcolásokkal és zúzódásokkal!
  Szemei a sok sírástól teljesen bedagadtak, haja kócosan keretezte meggyötört arcát.
-Baba... kérlek... - elé térdeltem, arcomat csupasz combjaira fektettem, be szívtam finom illatát.
   Féltettem őt. Sosem féltettem még ennyire senkit.
  Féltettem őt Kangwo-tól, az érzésektől, amik most belülről marják, tépik őt.
-Össze kell szedned magad! - motyogtam combjaira. - Areumnak most mindennél nagyobb szüksége van rád!
  Ez hatott. Úgy tűnik az a kisangyal tényleg a mindene. Erőt merít a csöppség iránti szeretetéből.
  Kézfejével le törölte könnyeit, újra bele kortyolt a vízbe, majd az üres poharat a kezembe nyomta.
  Felemelkedtem és őt is fel húztam. Most nem ellenkezett, nem gátlásoskodott, hagyta hogy a fürdőszobába vezessem. Engedte hogy le vetkőztessem, majd meg nyitottam a csapot és ő engedelmesen be állt a zuhany alá.
   Bár ez most nem a megfelelő pillanat volt, mégsem tudtam meg állni, hogy ne bámuljam meg izmos, meztelen testét.
  Feszes, izgató fenekét, aztán pedig ahogy megfordult meg csodálhattam egész lényét.
  Kék zöld foltokkal, zúzódásokkal is gyönyörű volt.
  Fáradtan zárta el a csapot, mire én már ugrottam is a törölközővel, nem törődve a saját fájdalmaimmal, amivel alaposan le itattam testéről a vizet.
  Nem mertem dörzsölni, nehogy fájdalmat okozzak.
  A szobába érve be fektettem az ágyba, majd mellé feküdtem.
  Kimerült.
   Nem láttam még embert így küzdeni, mint őt ott a furgonban. És nem láttam még embert ennyire összezuhanni, mint őt az elmúlt pár órában.
  Szerettem volna segíteni rajta, megszüntetni minden fájdalmát,de tudtam, hogy most ezzel egyedül kell meg küzdenie!

  Nagyot sóhajtva helyezkedtem el a kis kerítés előtt, mire Holly boldogan sprintelt oda hozzám.
  Csendben vettem az ölembe, mert a nappali tele volt szunyókáló emberekkel.
  Jimin és Changbin egymást szorongatva terültek el a kanapén, az egyik fotelban meg Namjoon, akit szerintem Jin hívott át, terpeszkedett el, míg a másikban Jin szundikált az alvó Areumot szorítva magához.
   Érdekes volt így látni őket, de kicsit mintha a lelkem egy darabja most kelt volna életre.
   Féltettem őket, hisz ők valahol legbelül már mind hozzám tartoztak.
  És égetett a bosszú vágy.
  Kangwo el vette ettől a kislánytól a boldog gyerekkort, meg ölte a szüleit. És Jimin meg Changbin beszámolója alapján mostmár tudod, hogy az én szüleimet is ő ölette meg.
   Elkeserítő érzés ráébredni, hogy a szüleid gyilkosát apádként szeretted és tisztelted.
  Mérhetetlen keserűség mardosott, ahogy a múltam képei fel villantak előttem. Észre sem vettem, hogy könnyeim utat törtek maguknak, csak arra eszméltem hogy két aprócska kéz fogja közre arcomat.
  Döbbenten pislogtam az ártatlan barna őzike szemekbe, amik szeretettel és gyengédséggel tekintettek vissza rám, pedig alíg pár órája ismert csak.
-Ne sírj. Én majd vigyázok jád! - mondta édes hangocskáján. - Úgy, mint kejestapája!
  Gyötrelmem ellenére széles mosoly ült arcomra, mire a kis apróság halkan fel kuncogott, majd bizalmasan hozzám bújt.
  Hátamat a falnak támasztottam, úgy tartottam őt, a kis apróság pedig kényelmesen el fészkelte magát ölemben, majd halkan fel sóhajtott.
-Hasonlít az illatod, apukáméra. - motyogta ahogy arcocskáját mellkasomba fúrta, nagyot szippantva pólómba, majd pár másodperc múlva már mélyen szuszogott.
  El gondolkodva néztem alvó lényét és egyre mélyebb lett bennem az el határozás.
  Vigyázni akarok erre a kis angyalra, a szülei helyett is. És bosszút fogok állni Jungért!
  Meg fogom ölni Kangwo-t!

  Halk léptekre kaptam fel a fejem, majd Yoongi tekintete fúródott az enyémekbe.
-Baba... - motyogtam, de ahogy meg mozdultam kapcsoltam, hogy valaki a karjaimba bújva piheg.
-Nem akarok.. egyedül lenni. Gyertek fel, van bőven hely nálam.
   Bólintottam, majd Areummal a karjaimban fel emelkedtem és Yoongi szobájába vettem az irányt.
  Yoongi közben ölbe kapta Hollyt, aki ragaszkodott papucsához, így ő is velünk jött.
  A szobába érve le pakolta Hollyt, majd be fészkelte magát ágyába.
  Areumot középre fektettem, majd én is be bújtam az ágyba.
  Még hallottam Yoongi halk sóhaját,mocorgását.
-Kook? - motyogta.
-Igen, baba?
-Igérj meg nekem valamit!
  Meglepetten könyököltem fel, bár a sötétben alíg láttam arcát.
-Bármit! - mondtam bele a sötétbe.
-Ha velem történik valami, vigyáznál Areumra helyettem?
-Yoongi! - elszomorodtam kérésére-nem akarom hogy ez meg történjen, de... meg igérem!
  Tudtam, hogy ez meg nyugtatja.
  Egy pillanatra haboztam, de muszáj volt el mondanom neki, ami a szívemet nyomta.
-Yoongi?
-Hm..?
-Szeretlek!
  A hirtelen beállt csendben hallani lehetett ahogy Yoongi élesen be szívja a levegőt.
   Nem vártam ugyan választ, valahogy mégis rosszul esett.
  Aztán kis mocorgás után, meg éreztem finom ujjait arcomon.
  Bele simultam tenyerébe.
-Én is szeretlek Jungkook! - mondta csendesen.
  El mosolyodtam, majd tenyerébe hintettem egy apró puszit.
-Aludj baba. Jó éjt.
-Jó éjt, Kook!