Bulletproof||Yoonkook

24.rész

  Idegesen kapkodta lábait, a meg beszélt találkozóra igyekezvén.
  A kis kávézó ahova a mentahajú invitálta szerencsére nem messze volt a lakástól amiben a mentahajú reggel magára hagyta, mégis mire oda ért végig gondolta aznapját.
  Persze el nyomta az álom, rendesen ki volt merülve, az utóbbi napok eseményei még őt is alaposan ki merítették.
  Mire felébredt Yoongi már el hagyta a házat, de ő nem zavartatta magát.
  Jól esett a tudat, hogy az éjszakát együtt töltötték, mint ahogyan az is hogy szerelme reggelit készített ki számára, meg kávét.
  Úgy döntött ő meg főz valamit, mire a mentahajú haza ér.
  El sétált a boltba, de az arra felé vezető úton halk nyöszörgés csapta meg fülét, mire a szemeteshez sietett, ahonnét a hang jött.  Ahogy azt fel nyitotta meglepetten nyögött fel.
  A barna kis szőr gombóc remegve nyüszített, a szemét kupac kellős közepén, miközben ártatlan szemeit könyörgőn emelte rá.
  Jungkook tétovázás nélkül hajolt a nagy konténerbe, majd ki halászta a remegő kis ebet.
  Meg forgatta, meg vizsgálta, majd egyenesen egy állatorvoshoz rongyolt vele.
  Még alíg múlt kilenc óra, mikor be ért a kis rendelőbe és miután senki nem volt még a váróban így hamar sorra is került.
   A kis falatnyi jószágot meg vizsgálták, alaposan meg tisztították, majd meg kapta a szükséges oltásokat és mellé egy kis könyvecskét.
  Mivel el kellett őt nevezni Jungkook Holly névre keresztelte őt.
  Hazafelé meg álltak a boltban és a kis kutya meg kapta első tálkáját, fekvő helyét és játékait, amiket Jungkook levakarhatatlan vigyorral az arcán vásárolt neki, meg egy aprócska kis kihajtható keritést is, hogy el kerüljék a csöppségre való rá lépést. Ez ugyanis aggasztotta a férfit, hisz a kis eb annyira kicsi, hogy aggódott , nem veszik egyszer észre és meg tapossák.
-Majd ha nagyobb leszel, már nem lesz erre szükséged! - mondta neki mosolyogva, mikor már Yoongi nappalijában térdelve szerelgette az egyik sarokban a kerítést.
-Mentaman örülni fog neked. Imádni fogjátok egymást!
   Elővette a kis tálkát, ami három részre osztódott, az egyik részébe egy kis tejet öntött, a másikba a frissen vásárolt kutyakonzervből tett egy keveset.
  Élvezettel figyelte, ahogy a kis szőrcsomó boldogan rázva a fenekét falatozott, mikor meg rezzent telefonja.
"Kangwo rájött a kapcsolatodra Yoongival, bajban vagytok!"
  Changbin üzenete igencsak meg lepte, ezért rögtön hívta is, de a fiatal barátja ki nyomta a telefont.
Ujabb üzenet érkezett.
"Keresd meg őt, veszélyben van, siess!"
-Mi a fasz? - meredt telefonjára, majd már csörgette is a mentahajú istenét.
  Ahogy az fel vette azonnal el mondta, hogy beszélni akar vele.
  Yoongi végül megadta a kávézót találkahelyül.
  Pár száz méterre volt már tőle, mikor a kocsi beállt a kávézó elé.
  Jin szállt ki elsőnek, a járda felőli oldalon,majd be is sietett a kávézóba.
  Yongi ki szállt ugyan, de valamiért visszahajolt a kocsiba, ott szöszmötölt.
  A furgon hirtelen bukkant fel, szinte a semmiből,félig takarva Jungkook elől a történéseket.
   Két alak ugrott ki belőle és bár a zsaru hősiesen küzdött, végül a kocsiba tuszkolták ájult testét.
   Jungkook őrültek módjára rohant és épp egyidőben ért a nyitva maradt kocsi mellé a kávézóból ki rohanó Jinnel. A slusszkulcs a földön hevert.
  A nyomozó néhány lövést küldött a furgon után, de mivel az hatástalan volt, be ugrott Jungkook mellé, aki már fel bőgette a kocsi motorját.
-Kik ezek? - Kérdezte Jin türelmetlenül, mire Jk sziszegve szűrte fogai közül.
-Kangwo emberei!
  Szemeit az útra szegezve kormányzott.
  Egyik keze a váltón, másikkal a kormányt szorította.
  Ahogy Jin rá vezette  tekintetét, láthatta rajta mindazt az érzelmi kavalkádot ami ellepte a fiatal férfit.
  Fájdalom, aggodalom, féltés és hihetetlen elszántság.
  Meg küzd azért ami az övé. Bármi áron.
  Jungkook szíve hevesen dobogott, kiszakadni készült mellkasából. Soha nem volt még ennyire réműlt.
  Eszeveszett tempóban kerülgette az autókat, rátenyerelve a dudára, minél közelebb kerülve a furgonhoz.
  A furgonhoz aminek hátuljában Yoongi épp magához tért.

  Mozgó kocsiban van. Valószínűleg forgalmas úton, hisz gyakran kerülgetnek, tehát még a városban vannak.
  A sebbességből itélve valaki a nyomukba szegődött.
  Jin! Dobbant nagyot a szíve. Biztosan követi őket.
  Ki lesve a pillái alól nézett szét, felmérve a helyzetet.
  Három tag.
Az egyik a kormány mögött, a másik kettő a közelében.
  Hangos dudálás, újra és újra.

-Gyerünk már! - tenyerel Jk újra a kormányra.
  Yoongi eközben fel pattan és teljes erejéből neki ront a közelebb fekvő tagnak.
  A másik ugyan elő kapja fegyverét, de nem mer lőni, nehogy társát találja el.
  Inkább próbálja a kissebb, ám annál fürgébb és erősebb nyomozót le vakarni társáról, ami kis idő után sikerül is.
  A nyomozó egyensúlyát vesztve esik neki az ajtónak, ami ki vágódik, a nyomozó pedig félig lelógva kapja el az ajtót.
  Jk és Jin egyszerre kiáltottak fel.
   A két tag össze néz. Nem léphet meg, Kangwo élve akarja a fickót, ezért egyből utána vetődnek.

-Azistenit! - nyökög Jin ahogy kocsiból kilógó barátját meg pillantja.
-Neee! - Jungkook feszülten szorítja a kormányt, hisz retteg a tudattól hogy szerelme a szeme láttára halhat meg. - Gyerünk már! Állj fel! - üvölt a kormányt csapkodva. A furgon előz, mire a menta hajú, elengedi az ajtót és oldalra gurulva biztos terepre érkezik.
  Megint el kapják, ám ekkor lövés dördül, mire az egyik fickó fájdalmasan jajdul egyet.
   Yoongi ekkor újra vetődik, vállal öklelve a sérültet, aki nagyot nyögve borul fel, majd egyszerűen el tűnik.
  A dudálásokból itélve egy kocsi alatt kötött ki.
  Ahogy egy pillanatra fel néz, tekintete Jungkook elszánt tekintetét kapta el.
  Nagyot dobbant a szíve. Hát el jött érte.

  Yoongi az övébe fűrta tekintetét, de hamar el is kapta , hisz a kocsiban maradt tag rá vetette magát.
  Ekkor el szánta magát.
-Vedd át! - mondta, majd fel húzódott az ülésen.
  Jin értve a célzást azonnal a kormányhoz kapott, majd Jk alá préselve magát ült az ülésbe, mire Jungkook végre elengedte a kormányt és a másik oldalra vetődött.
   Le húzta az ablakot a vezető melletti ülésnél és meg kapaszkodva a kocsi peremében el kezdte magát ki tolni az ablakon.
-Mi a faszt csinálsz? - kiáltotta Jin, de szemét továbbra is a furgonon tartotta.
-Ki mentem onnan! - szólt vissza, majd már lassan a motorháztetőn volt, amikor lövést hallott.
  A furgonban lévők épp az elrabló pisztolyáért küzdöttek, mikor az elsült, csakhogy volt ezzel egy kis baj.
   A furgon vezetőjét találták el, aki a kormányra borult.
  A furgon tovább száguldott, hisz a fickó lába továbbra is a pedált taposta.
  Csakhogy nem a leg egyenesebben ment.
  A furgon ide-oda kacskaringózott, dobálva a benne levőket akik, már nem csak egymás ellen harcoltak, hanem az egyensúlyukat igyekeztek meg tartani.
   Jin a dudára tenyerelt, mire Yoongi észbe kapva igyekezett az ajtó felé, hisz mihamarabb ki kellett onnan jutnia.
  Igen ám, de volt ezzel egy kis gond...